Pete László Miklós versei

Világvégi erdőszélen

Világvégi erdőszélen,
Kitalált múlt ül kevélyen.

Nem is élő, és nem is holt;
Nem is múlik, mert – sosem volt.

Ahol homályosul a Kép;
A valóság helyébe lép.

Világvégi erdőszélen
Dicsőnek tűnik a szégyen.

Indogermán kultúrfölény
Grasszál sosem volt tó jegén.

Ködfegyveres übermenschek
Süketnéma hada hemzseg.

Világvégi erdőszélen
Dák-román műanyag éden…

Dogma valóságot gyalul;
Traianus románul tanul…

Lopott múltak lesnek félre;
Vágynak mítosz-felnőttlétre…

Világvégi erdőszélen
Őshaza-felhők az égen.

Vén uráli malomszörnyek
Jövevényszókat őrölnek.

Ágrajzos szkepticizmusok
Folyton éhes gyomra korog.

Világvégi erdőszélen
Jövők a keltetőgépben.

Pénz liberál globál rendje;
Körülötte halál csendje.

Hamis múlt és gagyi jövő…
Fogadni – nem kötelező…

Örök semmi örök jégben;
Világvégi erdőszélen.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!