Pete László Miklós versei

Csillagtalan éjszakában Dörmög November apó, Mert neki meleg ruhákat Nem varr az Idő-szabó. Hisztériás hajnalokon Fagyos, vén könnye pereg, Derengő horizont-párnán Ködöt fújva didereg. Novemberi lelkületben Mereng a kései Ősz, Dinnyefölddé fakul a Múlt, S a Jövő a dinnyecsősz. Csillagtalan éjszakában Vén Hold búsan hegedül, Sötét novemberi égen Csillagtalan-egyedül. Csillagtalan éjszakában Csöndesen dúdol a szél,… Tovább »

Ébredező Szent Kikelet; Jövő színezi az eget. Morcos kis hajnali ködök; Csak a megújhodás örök. Transzcendens álmok szeretnek, Profán vágyak kéregetnek. Ébredező szent Kikelet; Ünneplőben a fellegek. Családok, Nemzetek, Hitek Nélkül a téridő hideg. Zsong az Élet minden szinten; Vagyunk az Egy – és a Minden. Ébredező szent Kikelet; Az Idő kalapja kerek. Túl halálon,… Tovább »

Sár növekszik, tócsák gyűlnek; Hitek posvánnyá vegyülnek. Rútak, rusnyák trónra ülnek, Szépek Múltba menekülnek. Törvény-bokrok elferdülnek, Remény-csöbrök kiürülnek. Sár növekszik, tócsák gyűlnek; Tradíciók jéggé hűlnek. A gyáva neve lesz bátor, Minden kifordul magából. Haldokló Szabadság hörög, Értékek helyett – pénz csörög. Sár növekszik, tócsák gyűlnek, Hamisak fennen örülnek. Fák pesszimizmusban áznak, Nyegle marhák fasisztáznak. Minden… Tovább »

Újabb év kezdetén… Az Idő még szűz, és megifjodik A Várakozás, Hátha most jöhet Valami Más…   A naptárba már új évszám került, És alábbhagyott a cudar hideg. Új év. A futó örömök után. Jönnek az újabb, és a régi gondok.   Tél közepén Barantáltak Fosztogató ködök, Jéggé fagyott a hagyomány, És a világ Köhög…. Tovább »

Idő-rágta világunkban Isten se henyél, Aki folyton panaszkodik, Talán sose él.   Kis hétköznap-patakokból Gond-folyam ered, A nagy Élet viszont száraz Lábbal lépeget.   Emlékeink tesznek hosszú, Vén idő-falat, De a valóság mindig csak Néhány pillanat.   Idő-rágta világunkban Kommersz lett a bú, Aki komolyságot színlel, Mindig szomorú.   Bürokratikus jelen csak Papíron erős, Akinek… Tovább »

Bárányfelhő-pamacsok Fenn a nyári égen; Egy-egy nyári pillanatban Földre száll az Éden.   A múlt sose nyomorít, Jövő sose éget, Mindig csak az éppen megélt Pillanat az Élet.   Néha egyre rövidebb, Máskor egyre hosszabb, Csak a nem létező jövő Lehet egyre rosszabb.   Bárányfelhő-pamacsok, Díszei az égnek; Békességes, tiszta vágyak Szent lángjában égnek.  … Tovább »

Csillaghulló augusztusban Nyújtóznak a fák, Kihasználják, hogy még tart A nyári jó világ.   Csillaghulló augusztusban Felsóhajt a Lét; Virágokban gyönyörködik Még a tarka rét.   Csillaghulló augusztusban Élni egyszerű; Hajnal kopogtatására Éled a Derű.   Csillaghulló augusztusban Tiszta még az ég; Nyüzsög körülöttem Egy aranyos Feleség.   Csillaghulló augusztusban Szellő menetel; Fecske mama a… Tovább »

Idő-tenger… Partok nem látszanak, Csak Múlt fehérlik túl a horizonton, Mögöttünk, amerre nem látja szem; Alattunk lustán suhan A Jelen… Megyünk előre, Ki tudja, hogy merre, Miféle partnak, Sorsnak, Idő-foknak, S a főárbocon Emlékek lobognak… Emlék-vitorlák lobognak a szélben, Még alig hullámzik A vén Idő, Múlt unokája A távol Jövő, Elérhetetlen végtelenbe nő. Idő-tenger… Az… Tovább »

Boldog titka a világnak Az emberi Élet, Gyógyszerként kapta valahol Fátum-irtás végett.   Hideg hörög, Fagy dübörög, Halmokban a hó; Mínusz húsz fok alatt talán Jéggé fagy a szó.   Boldog titka a világnak Lét és Szerelem; Egyik sem fogy és egyik sem Szűnik sohasem.   Cinikus szél sündörög, Dermesztő fagy hőbörög, Februárnak gyilkos fagya… Tovább »

Sápadt napfény, Kemény szél; Januárban Szabadságra ment A Tél.   Méltóságos, szép hitek, Talán mégsem lesz hideg.   Hideg hajnal, Fényes ég; Fájdalmasan integet A Messzeség.   Vén ködös felhő-zárvány, Csapdában a szivárvány.    A meleg sál Kelendő; Súlyos felleg fölöttünk A Jövendő.   Békét könnyez ránk az ég, Ám a tavasz messze még.  … Tovább »