Pete László Miklós versei

Lejárt október ideje,Foszló lombok sírnak vele. A csöndes, őszi napsugárMár november jöttére vár. Idő ura kötött, oldott,Október zárja a boltot. Lejárt október ideje,Őszutóra vár a helye. Cinóberszín lombok helyettKopasz fák várják a telet. A vén Idő évet koptat,Lassan majd Ádvent kopogtat… Reménynek mindig lesz helye,Lejárt október ideje.... Tovább »

Vén Idő-folyam hömpölyögŐsz-vidék sziklái között. Napjaink már rövidülnek,Emlékeink körénk ülnek. Mereng őszi hullámhegyenA folyton változó Jelen. Vén Idő-folyam hömpölyög;Múlttá roskadt Jövő hörög. Isten lát,Az Élet örök;Vén Idő-folyam hömpölyög.  ... Tovább »

Kelekótya nyártündérekKörmére ég az Idő,Tovább gördül minden szép tervDacára az esztendő. Végtelennek tűnik a NyárAz első perceiben,Később érzi úgy az ember,Hogy eleget sem pihen. Úgy suhan el, mint az álom,Átrepül rajtunk a Nyár,S felébreszt a tapintatosKora őszi napsugár.... Tovább »

Eltolódtak az évszakok,Itt még kánikula ragyog. A hivatal Őszt vezekel,De a hőség nem szalad el. Csak egy-egy esőcsepp jelzi,Hogy a Nyár magát meneszti. Eltolódtak az évszakok;Tavasz és Ősz csontra fogyott. Átmenet manapság nem jár;Hirtelen hal majd meg a Nyár. Őszi előérzet kopog;Eltolódtak az évszakok.... Tovább »

Az Idő széles, vén folyó,Hátán siklik egy kis hajó. Szeretet a vitorlája,Se szél, se hullám nem bántja. Nem termetes, nem is cifra,Vígan simul a habokra. Idő hátán boldog Hajó;Szelíd, de sebes a folyó. Másutt pökhendi fregattokÁgyúfedélzete kattog. Szélen hatalmas gőzösökFüsttel hajtott vasteste nyög. Idő hátán boldog Hajó;Lágyan sodorja a folyó… Előzget számtalan botor,Várja tán a… Tovább »

Minden igaz SzeretetbenTovább él bennünkAz Isten.. Minden kedves gesztus áldott;Együtt teremtünk világot. Minden szép szó, minden mosolyJövendőt alkot valahol. Tovább él bennünk az IstenMinden igaz Szeretetben.... Tovább »

Az Időnek sosincs vége,Legyen háború, vagy béke.Világvégét se vesz zokon,Átkel világ-határokon,Mivel a legfelső fokonAnyaggal,Tudattal –Rokon.Az Időnek sosincs vége,Akad ezer nemzedéke.Egyik a másikból terem,Nem fogy az idő sohasem.Tán van neki egy nagy sátra,S abban kanyarodik – hátra…Az Időnek sosincs vége,Isten állandó vendége.... Tovább »

Túl az idő-óperencián.. Egyszer majd újra kezdhetjük talán… Elkerülhetjük, ami hamis, A pénz-, doktrína-zsákutcákat is… Egyszer majd újra… Egyszer majd… Talán.. Majd… Túl az idő-óperencián..... Tovább »

Ahogy az évek szaladnak, Egyre szebbet, többet adnak. Test öregszik, Lélek éled; Évről évre szebb az Élet. Múlt ölében ül a Jelen, Jövő növekszik szüntelen. Ahogy az évek szaladnak, Rossz félelmek elmaradnak. A becsvágynak bealkonyul, Végleg nyugalomba vonul. A fényes ballaszt esendő; Elviszi mindet az Idő. Ahogy az évek szaladnak, Múlik heve a haragnak. Fiatal… Tovább »

Hétköznapi esti csendben Tél szakálla halkan serken. Alkony fején sötét kendő; Öregedik az esztendő. Lombjai javát megette; Eljárt az Idő felette. Hétköznapi esti csendben; Mindig a Jövővel szemben. Hétköznapi esti csendben Anikóm keze kezemben. Istennek szeme se rebben; Hétköznapi esti csendben…... Tovább »