Pete László Miklós versei

Az Idő ormán mindig a Jelen;Hátunk mögött a Múlt síkja pihen, Ha köré távlat-patina terem,Felmagasodik,Mint Történelem. Ha nem sikerül nyomot hagynia,Jön a feledés,Mint entrópia. Az Idő ormán mindig a Jelen;Örök,Változékony,Megfoghatatlan…... Tovább »

Időfolyam mély vizében,Augusztusi halvány kékben, Hatvan közeli partokon,Hömpölygő emlék-habokon, Élet-hajóm fedélzeténKényelmesen evezek én. Időfolyam mély vizébenÉletemnek javát élem.... Tovább »

Mindig körülményes JelenTrónol fent az Idő-hegyen. Múlt a Minden túloldalánSzétterül, mint az óceán. Emitt fehér semmi-kendő,Benne nyugszik a Jövendő. Mindig körülményes JelenKebelében sok gond terem. Gond, amitől világ éled,Mert a gond az mindig – Élet. Mindig körülményes Jelen –Egyedül az Idő-hegyen…... Tovább »

A vén Idő múzeumaHegyormokon áll,Portása a bottal járóVén, süket halál. Tárlóból, teremből sok van,A vendég kevés,Csak özönvizek után vanTárlatvezetés. A fiktív szárny vezetőjeIfjú piros ász,Végzetről, szerencséről ésLétről magyaráz. A vén Idő múzeumaLátogatható;Ami igazán fontos, azSose eladó. A fontos ügyek részlegeMindig nyárias,Drága a Nyár, de az IstenNem anyagias. Az első szobában a SzfinxÖrök-rigolyás,Ne mondjuk a Teremtésre,Hogy… Tovább »

Hogy idegen űrhajósokJárhattak a Földön?Nem nagyon hiszem.A megoldást én másutt keresem. Hogy Földön kívüliektőlSzármazna sok emlék?Én kételkedem,De tudom, nagyon mély a Múlt-verem. Hogy a nagy piramisokatUFÓ-k építették?Szkeptikus vagyok,Ennél ott sokkal nagyobb a titok… Hogy idegen űrhajósokJárhattak a Földön?A TörténelemHelyi anyaggal munkált – úgy hiszem. Nem idegen űrhajósokTettek itt csodákat,Hanem a maiEmber elfeledtetett ősei…... Tovább »

Mítosz-Idők régi népe;Kövekben él az emléke. Hosszan hallgat a néma kő,Nem nyűvi porrá az Idő. Régen kihűlt évezredekÁrnyékában melegszenek. Mítosz-Idők régi népe;Mítosz-homályban a léte. Amnéziás emberiség;Hullatja múltját szerteszét. Megcsonkított TörténelemFönn a teória-hegyen Durva elmélet-keresztreDogma-szöggel fölszegezve. Mítosz-Idők régi népeKi van a Nappalból űzve. De az Álmok éjjelébenA Múlt szelleme még ébren. A halovány Múlt-kapcsolatEgyszer talán –… Tovább »

A néhai Artúr királyTalán soha nem volt király… Minden őse szarmata volt,Itt, az Alföldön lovagolt, Innen ment Britanniába,Vagy nem oda?Csak Bretagne-ba? A néhai Artúr királyAligha lehetett király. Európa közös hőse,Tündér mítoszaink őse Lovagolt – tán nagyon régen,Kardot tartott a kezében… A néhai Artúr királyFutott az álmai után? Kerekasztal lovagjaiVoltak legjobb barátai? Kergették a Szent Gráljukat?Vagy… Tovább »

Retek időben vezetveBorongós az ember kedve. A szélvédőt vihar rázza,Kívül-belül csupa pára. Üvöltő zápor zajában,Kerékagyig pocsolyában, Ködben,Párában,Esőben…Akad viszontagság bőven… A végén elgémberedve…Retek időben vezetve…... Tovább »

Csendes eső szemerkél,Idő apó mendegél. Pocsolyákon, vízen átViszi lompos bocskorát. Maradóra sose vár,Pillanatra meg nem áll. Csendes eső szemerkél;A Múlton nincs szemfedél. A Lét újra sorba áll,Csak fikció a halál. Tekeredik a Spirál,Új Lét új Lelket talál. Idő apó sose fél,Csendes eső szemerkél.... Tovább »

Új év első hétköznapjánFelhő az égi lajtorján. Csupasz bokrok üldögélnekTéli napfény – hideg ének. Napsugár kacsingat félre,Minden hőség elment –Délre. Lélek áll az Idő partján,Új év első hétköznapján.... Tovább »