Pete László Miklós versei

Érik a mézédes szőlő, és hullik a körte; Kedvünket keresik bársonyos őszi napok.   Lágyan zsong körülöttünk álmatag őszi verőfény; Estefelé didereg, reszket az alkonyi táj.   Szépséges kora őszi napon kacarászik a szellő; Mint álmok szigetén: bőség, béke, derű.   Szép adományok bő sorait kínálta az élet; Két felnőtt gyermek; édes, jó Feleség.  … Tovább »

Gombolyodik, Tekeredik… Múlt-manócskák Hordják-viszik.   Gyorsan szaladnak a napok; Lassan ötvenéves vagyok…   Egyik fele Másik fele Irigy Idő Gyorsul vele.   Meredek az Élet halma, Ránc csak a Halál hatalma…   Gombolyodik, Csavarodik; Sors a Léttel Tusakodik.   A Gombolyag a Homályból gurult; Nincs Jövő, Ha semmibe hullt A Múlt.   Vékony szála Csúszik… Tovább »

Egyszer volt, Hol nem volt, Míg az égen járt a Hold, Mese talán mindig volt.   Nem csupán tárgyak halmaza A lét, az Otthon, a Haza; Az Életet adó erő Kézbe soha nem vehető.   Egyszer volt, Hol nem volt, Amíg magyar élt, Dalolt, Bandukolt vagy robotolt, Magyar mese mindig volt.   Régi hosszú téli… Tovább »

Állhatatlan Nyári katlan, A levegő mozdulatlan.   Száll a fecske lombos ágra, Eljött a Nyár a világra, Nincs a Napnak egyéb gondja, Őrült melegét ránk ontja.   Állhatatlan Nyári katlan, A Lét fülledt, S változatlan.   Ontja, ontja, egyre ontja, Áll a Hőség roppant frontja, Áporodott, vad melegek Terhét cipelik az Egek.   Állhatatlan Nyári… Tovább »

Kívül a hőség, Meg a pénz, És belül: mi magunk, Fut az Idő, telik a Lét Virágzik a Nyarunk.   Kívül a pletyka, média, Irigy politika, A sültreális szürkeség, És belül a Csoda.   A külsőt nyálkás, rossz burok Rongyos bőre fedi, Rabszolga itt a nyár, a Pénz Szolgálni engedi.   Celeb-majmok hordája kint, És… Tovább »

Játszik a júliusunk, kora őszt felidézni szeretne; Hűvös hajnalokon ömlik a kósza eső. Játssza az őszt hosszan, s megelégeli aztán; Felszikrázik a Nap; s újra csak elkomorul.   Játszik a még kamasz emberiség is a földi világgal; Mint a cudar gazda, s tán nem okul sohasem. Isten Létet adott a világnak, nem nyereséget; Isteni terv… Tovább »

Vén telivér titkok sejtelmes fátyola lebben; Körtefa lombja közül csillagok őrzik a fényt. Kurta sötétség rejti szeszélyes Hold palotáját; Szélhárfán susogó trillát játszik az éj. Ifjú s vén szerelem parolázik a vágyteli csókkal; Zengő ablak előtt összeborulnak a fák. Tán ma fogan számos szép majdani ünnepi érzés; Vén horizont ágyán bújik a Földhöz az ég…. Tovább »

Frissen vágott fűlepel illata tölti az udvart, Alkonyi szélben zsong a madárdal, langyos az este; Lombkoronás tavaszunk most tartja az Éggel a nászát, S esti csicsergés jósol a Földnek boldog időket.   Nincs akadálya a Földön az emberi boldogulásnak, Nem Természet adta szabályból lett a szegénység. Gátat a Föld nem emel, csak önmaga ellen az… Tovább »

Csendes este, virágillat, Lét zenéje száll, Tavaszi önkívületben Tombol a határ.   Csendes este, virágillat, Zöld a falevél, Önfeledten hancúrozik A tavaszi szél.   Csendes este, virágillat, Zsong a levegő, Szelíd arccal ül a kertben Velünk a Jövő.   Csendes este, virágillat, Meghitt szerelem; Évtizedek óta velem Él a Kedvesem.   Csendes este, virágillat, És… Tovább »

A Húsvét, mint türelmes, jó király, Hazavezette mindkét Lányomat; Mosolygunk megrakott asztal felett, Tűnődünk izgága jövő helyett, És kint, aki minden rosszat feled: Kacag bakfis vonásokkal: A Kikelet.   Ember fia nem levegőből él, Míg lélegzik, csak megváltást remél, Közben nem henyél, S a szent tavasz, ha visszatér, Az ember Jót remél.   Mint haldokló… Tovább »