Pete László Miklós versei

Téli húsvét – hóban-sárban Didereg a Lélek; Ölelkeznek régen látott Hitek és remények.   Akad a megváltottaknak Mindig mitől félni; De ettől még kötelesség A testünkben élni.   Téli húsvét – hó szakad a Megváltás honára; Elmosódik élet-halál, Tél meg nyár határa.   Végre együtt van a család, Duruzsol a kályha, Szép és kegyes most… Tovább »

Zúgnak a böjti szelek, Húsvét közeleg; Erőre kap ilyenkor A lelkiismeret.   Zúgnak a böjti szelek, Eső szemereg; Éledezik, ami máskor Mindig szendereg.   Zúgnak a böjti szelek, Bánat kavarog; Törölgetik szemeiket Lusta angyalok.   Zúgnak a böjti szelek, Eresz nyekereg; Öregedő világ könnye Csendesen pereg.... Tovább »

Megváltást kíván Hosszú tél után A föld, a víz, az ég, a sápadt rét, Jöjj el, Húsvét.   Megváltásra vár Lent a földi sár, Hol a kisember éli életét, Jöjj el, Húsvét.   Megváltás talán A virág a fán, Hogy hallani a fecske énekét, Jöjj el, Húsvét.   Megváltást remél Minden, ami él; Kutatja a… Tovább »

A Húsvét, mint türelmes, jó király, Hazavezette mindkét Lányomat; Mosolygunk megrakott asztal felett, Tűnődünk izgága jövő helyett, És kint, aki minden rosszat feled: Kacag bakfis vonásokkal: A Kikelet.   Ember fia nem levegőből él, Míg lélegzik, csak megváltást remél, Közben nem henyél, S a szent tavasz, ha visszatér, Az ember Jót remél.   Mint haldokló… Tovább »

  Sötét jelennek zord jövő az ára, Nem Isten vitt minket a Golgotára, A Lét zokog, A Remény csikorog, Még mehetünk másfelé, Magyarok.   A külföld akkoriban Róma volt, Az összes hízelgő neki csaholt, Még élt a Holt, Kereszten haldokolt, A tömeg zúgott, Isten Néma volt.   A sanda múlt köröttünk sompolyog, A jövő még… Tovább »

Krisztus a vérét adta egykoron; Meztelen talppal, sívó homokon Cipelte gerendáját fel oda, Ahol magasodott a kín hona, A Golgota…   Nekünk nem kell szenvednünk a hegyen; Akarjuk hát, hogy mégis jobb legyen! Hogy békésen, szépen, vértelenül, Magunkat megtalálni sikerül. Magyarok: Higgyetek! Krisztus feltámadott!   Krisztus a terhet egyedül cipelte, Vérét hullatta, könnyeit lenyelte, Magányos… Tovább »

A Feltámadás örömünnepén, Amikor elcsitultak a szelek, Kell-e még a világnak A Remény?   Kell-e még a Hit? Kell-e Kikelet? Kell-e még Isten? Kell-e Szeretet?   Vagy Isten nélkül? Reménytelenül? A tömegben szorongva? Egyedül?   A Feltámadás örömünnepén, Amikor újjáéled az erő, Kell-e még Tavasz? Kell-e még Jövő?   Tavasz van újra, Fent a Nap… Tovább »

Az óra pereg, Az eső nagy cseppekben szemereg, Hallgatnak az egek, Áldozat közeleg.   A jövő ködös, És minden kósza rémálom Vörös.   A Jelen a sír szélén térdepel, Világ-oltáron fekete lepel.   Globalizált rémlátomás; Lesz-e Harmadnapra Feltámadás? * A Jelen? Profán homok, S a néma templomok, Mint konok, önfejű optimizmusok, Nyújtóznak tornyaikkal Ég felé…. Tovább »