Pete László Miklós versei

  A Teremtő Képzelet Isten adománya, Megszámlálhatatlan Álom Alkotóját várja.   Boldog, aki él vele, Álom-milliárdos, Lelki gazdag, Ezer égi Öröklétben szálldos,   Ahol nem élnek vele, Nem is futja másra, Izzadságos közhelyekre, Rossz önvallomásra.   A Teremtő Képzelet Nem öncélú bőség, Általa nem kisebb, Nagyobb lesz A Felelősség.   Téglát akkor szolgáltat Jövő-épülethez, Ha… Tovább »

    A gonoszság nevetséges, És mindenhol, mindig – véges.   Ma – világmédia-hűhó; Holnapután – tavalyi hó.   Ma rettegi a nagyapa, S nem hiszi majd az unoka…   Ha lelkünket is döngeti; Engedmény nem dukál neki.   Lehet király, Pap, vagy béres… Minden gonosz – nevetséges.  ... Tovább »

  Zsákutcába tévedt HitekAddig gyalogolnak,Míg mellettük közönyösenElsuhan a Holnap. Zsákutcába tévedt HitekPislákolva égnek,Nem látják, hogy a semmibeSzivárog a lényeg. Zsákutcába tévedt HitekKővé vetemednek,Emlékük sem marad meg aKeselyűseregnek.... Tovább »

  Gyermekszemmel Tróját látta, Felnőtté lett – megtalálta.   Híve volt régi daloknak, Nem hitt a szkeptikusoknak.   Más megalkuszik, Vezekel; Schliemann soha nem adta fel.   Tróját nekünk Ő ásta ki – Ma sem bocsátják meg neki…   Nevére fanyalgás ragad; Örökre “dilettáns” marad.   A kánonnak máig se kell, Schliemann soha nem adja… Tovább »

  Isten nem gyűjt szavazatot. Amit adhatott, már adott,   És ezután is megadja, Ha lesz, aki elfogadja.   Egy az útja Lentnek, Fentnek; Senki sem születik szentnek.   Isten nem hoz szankciókat, Nem indít hadihajókat.   Sosem küld ránk katonákat, Sem fegyveres prófétákat.   Túlerővel nem fenyeget, Légicsapást sem emleget.   Tartsunk a Jövőnek… Tovább »

  Uram, Az  Örök, Szent Fájdalom Napja van. Profán lármában sír A tiszta Hang, Ma nem szól a harang, Talmi özönben fuldoklik A Lélek… Segíts, Hogy megmaradjunk Mégis Kereszténynek.  ... Tovább »

  A Hit az Élet alapja. Az Ember Istentől kapja, De maga szab neki formát, Viszi a Lét ormain át.   Reggel érdemes felkelnem, Érdemes levegőt vennem, Mindig, mindig Tovább Mennem… Minden percben ott van velem, Akkor is, hogyha nem érzem, Ha nem értem.   Maga a Rész, Meg az  Egész, Minden percben szemembe néz,… Tovább »

  Csodát tett csodátlan korban; Egyén volt – a sablon-sorban.   Őstörténetünk… Valami Nem passzol… Jól érezte László Gyula Professzor…   Tízéves se voltam, amikor Az első könyve kezembe került… Vékony volt, De hetekig le se tettem; “Hunor és Magyar nyomába” eredtem…   Nem képzelte, hogy az olvasó mafla, Nem volt benne akadémikus blabla, Csak… Tovább »

  Hektór szelleme, ha lobog, A túlerő ma is vacog.   Pénzes műanyag istenek Hada szipogva nyekereg.   Repedés mászik a falon; Halandó minden hatalom.   A csöndes Mélység háborog… Hektór szelleme, ha lobog…  ... Tovább »

  Atlantisz dacos emléke Nem áll az utunkból félre.   Nem áld meg, De nem is átkoz; Nem lett hűtlen önmagához.   Boríthatja a Múlt doha, Nem fogja feladni soha.   Nem lágyul időre, hőre, Ő marad a Jövő őre.   Igazságot akar végre Atlantisz dacos emléke.... Tovább »