Pete László Miklós versei

  Eső hull a tegnapokra, Fázik az emlékek bokra.   Híg, locspocsos, lanyha télben Emlék örvénylik a szélben.   Rossz, álruhás tél támogat Nosztalgia-magányokat   Eső hull a tegnapokra; A Múlt: Pillanatok csokra.   A Boldogság Pillanatok Villámfényeiben dobog.   A Lét: tűnő dimenzió, Múlt, Jelen, Jövő –  Fikció.   Fogjuk a Jövőt marokra; Eső… Tovább »

Az óév sárban fuldokol; Jövő születik valahol.   Tolakodó Covid-sereg Ömbölyög a világ felett.   Kijárási tilalomba Durrog egy-két házi bomba…   Az óév sárban fuldokol; A világ nagy, poshadt akol…   Sáros, esős, pocsék idő, Nagy tócsányi múlt-temető…   Izzadnak az égi falak, Fatörzsekig csap a latyak.   Az óév sárban fuldokol; És kiút… Tovább »

Kárpát-medence-Őshazánk; Nyelvi Anyánk – Népi Apánk…   Itt élt a nyelvünk elődje, Itt született minden őse.   Őskor óta örök szállás, Hosszú-hosszú néppé válás…   Némán és forrásszegényen, Neves népek hátterében,   Ókor bíbor sötétjében Itt éltünk már nagyon régen…   Kárpát-medence-Őshazánk; Nyelvi Anyánk – Népi Apánk…   Talán tanyákon rejtőzve Rejtőzködött nyelvünk őse,  … Tovább »

Decemberi éjszakában Isten áll idő-szobában.   Látja: magányos a világ, Hallgatja Ádvent dallamát.   Múló Szentség helyén zavar, Belepi a profán avar.   Végzet-lepte ködök alatt Aprócska Szabad Akarat   Pár csöppnyi lámpása virul. Fáradt szemmel nézi az Úr.   Könnyezik Isten magában; Decemberi éjszakában.... Tovább »

 (Lírai töprengés a Teremtés valódi mibenlétéről)   A néhai Magyar Költő Ádvent idején Lélek-hajójának színes, Puha rejtekén Hálát adott a Költészetért, Hálát adott a Szerelemért, Hálát adott egy szent, csodás Egyetlen napért…   Látta, Ahogy száguldanak Bádog skatulyák, Hallotta, hogy  Jajonganak Ezüst furulyák, Érezte, hogy újra indul Valahol A krák, Hogy éjjel a Holdat ugatják… Tovább »

Civilizáció apó Orcája gondoktól fakó.   Küzd korhadó eresztékkel, Agy-érelmeszesedéssel.   Mióta Istent elhagyta, S profánt bálványul fogadta,   Profit-parazita rajta, S nem kíméli az ebadta.   Civilizáció apó Már nem emlékszik, mi a jó.   Hű támaszait elveti, Ördög tanácsát követi.   Puskaporos hordót ültet, Hogy szebbé tegye a kertet…   Vigyorog a szellem-bakó…… Tovább »

Atlantisz emlékezete A lelkünkbe van ültetve.   Átragyog az Időn, ködön, Mohaként tapad a kövön.   Létét ezer nyom mutatja, Csupán a profán tagadja.   Vastag, néma idő-kéreg, Alatta csillog a Lélek…   Isten örökös követe Atlantisz emlékezete.... Tovább »

(A holt Hektór szózata az élő Akhilleuszhoz)   Követni fogsz hamarosan A halálba, mürmidón, Holtan heversz nemsokára Trója alatt valahol.   Gyalázhatod a tetemem, Te dühöngő ostoba, Isten-támogatás nélkül, Le nem győzhetnél soha!   Nem mindegy, hogy köpenyen, vagy Becsületen lesz redő, Hullagyalázó vagy te is, Mint az összes túlerő.   Istennő, pénz, meg túlerő… Tovább »

Alulmotorizált ének Szól a Jónak, Szól a Szépnek.   Darabokra szakadásban Hirdeti: csak egy világ van.   Szubkultúra-morzsatömeg Nem is nagyon értheti meg…   Alulmotorizált ének; Nem a köznek – csak a népnek…   Korlátozzák az Életet A rossz profán szemléletek…   A Lét kommersz felé szalad, Szerelemből csak szex marad.   Alulmotorizált ének; Igaz… Tovább »

Az Istennők is Asszonyok, Bennünk is egy Kislány zokog.   Kislány zokog, Kislány csacsog, Szeretetkérő szem ragyog…   Női örömök és csodák… A Nőiség – női világ…   Az Istennők is Asszonyok, Bennük is egy bakfis mozog…   Szeretet Bennük a Lélek; Ők is Szerelemért élnek.   Nincsenek meghittebb álmok, Mint a szerelmes leányok…  … Tovább »