Pete László Miklós versei

  Hektór sosem kér kegyelmet; Érdemet ostoba kerget.   A média – úgyis tudja – Akhilleusz pártját fogja.   Kanonizált minden őse, Ő a kánon örök hőse.   Hektór sosem kér kegyelmet; Alkut, behódolást elvet.   Éjjel és nappal fegyverben, Mindig túlerővel szemben…   Ritkán tette le a kardot, Teljes tíz évig kitartott.   Hektór… Tovább »

  Hajdani Szent Márciusunk Meghitt, magyar fénye… Minden születő Tavaszban Újul az Emléke.   Hajdani Szent Márciusunk Lényegünket rejti, Amíg magyar él a Földön, Soha nem felejti.   Hajdani Szent Márciusunk Kikelettel éled, Bennünk is felpezsdül tőle A vér – meg az Élet.   Hajdani Szent Márciusunk, Fényes lelki másunk; Benne rejlik összetartó, Szent identitásunk…. Tovább »

  A Költészet öntérvénye; Semmi elől nem áll félre.   Még szótagot se küld oda, Ahol a Szó csak kaloda.   Semmi státuszt nem ismer el, Nem versenyez, Nem is perel.   Nem tömjénez, Nem bazsevál, Pénz szolgálatába nem áll.   Nem számít neki hivatal, Titulusokat nem akar.   Nexus-hálóba nem akad, Míg él –… Tovább »

  Jövőt teremtő Fényes  Tisztaság… Asszonyiság…   Az igazi Asszony Él, Éltet, Szeret; Szülőanyja, Dajkája a világnak; Fényes, szent keret, Benne él az  Igazi Jövő, A fényes,  Tiszta Lelkiismeret…   Isten Békéje, Lelki tartaléka; A Teremtés szent Pihenőhelye…   Jövőt teremtő Fényes  Tisztaság… Asszonyiság…   Nem lányság, nem szüzesség, Nem üres edény, Nem kiherélt Profán… Tovább »

  Csodát tett csodátlan korban; Egyén volt – a sablon-sorban.   Őstörténetünk… Valami Nem passzol… Jól érezte László Gyula Professzor…   Tízéves se voltam, amikor Az első könyve kezembe került… Vékony volt, De hetekig le se tettem; “Hunor és Magyar nyomába” eredtem…   Nem képzelte, hogy az olvasó mafla, Nem volt benne akadémikus blabla, Csak… Tovább »

  Hunor és Magyar egykoron; Távoli mítosz-partokon   Szert tevének férfi-övre, Pattannak felnőtt-nyeregbe.   Szarvas jön Jövő képben, Űzik Idő erdejében.   Hunor és Magyar egykoron Idő-rengetegben oson.   Gonosz, tüskés szkepszis-ágak; Hunor és Magyar szétválnak.   A csalóka Történelem Mélyebb, mint minden sírverem.   Hunor és Magyar egykoron Tudták, honnan ered a Nyom,  … Tovább »

  Csillagok égi ösvényén Csatangol a Hajdan, Messze jár, bár megígérte: Segít majd a bajban.   Némelyik vén stációnál Szellemvarjú károg, Időközben kihunytak a  Régi állomások.   Csillagok vén országútja Apró pontba férne, Még sokáig világít a Kihűlt Napok fénye.   Csillagok égi ösvényén Vén bolyongó Lelkek; Nyugtalanok, a Kérdésre Sohasem feleltek.   Doktrínákat tákolgattak… Tovább »

Számodra nem vagyok, csak múmia… Voltam hajdanában: Urak Ura…   A végtelen pusztákon egykoron Gyorsabban járt a szavam, mint a szél, Toppantásomra támadt hadsereg, Irigyeltek az összes istenek…   Tábortűz mellett bőgött a duda… Voltam hajdanában: Urak Ura…   Amerre íjhúrok zenéje pengett, Minden virradat számomra derengett, Tanultam élni, Parancsolni, Kérni; Voltam a végzet ellensége:… Tovább »

  Fittyet hányok vak zenére, Nem érdekel a más bére.   Egy valóságos Olvasó Több, mint ezer szófogadó,   Mű-végzet kegyeit leső Sznob kultúra-jogkövető.   Fitytet hányok hivatalra, Érdek-jobbra, Dogma-balra.   Mesterkélt értékskálára, Lappangó propagandára,   Brancsra, Pancsra, Háncsra, Gáncsra; Sok literátus bogáncsra.   Fittyet hányok státuszokra, Hivalkodó gesztusokra,   Lila értékítéletre, Fizetett csatlósseregre.  … Tovább »

Ős bánatok januárja Alkony-kapuját kitárja.   Pislákoló emlékezet Felé sötét ösvény vezet.   Örök-távol köd-végeken Rejtőzködik a Sejtelem.   Ős bánatok januárja Útját szünet nélkül járja.   Ködbe csábított tudatok Fonnyadt elmeváza ropog…   A sötétlő nemlét-vizek Sosem érik el a Hegyet.   Profán Hamletjeit várja Ős bánatok januárja.  ... Tovább »