Pete László Miklós versei

Szép, de nehéz nap után A test pihenést kíván. Fent az öreg telihold Se nem élő, se nem holt. Levélfosztottak a fák, Kókadozik a világ. Nyugszik álom-fekhelyen A teljesült Szerelem. Isten adjon még sokat, Szép, de nehéz napokat!... Tovább »

Istent, Létet kereső, Csúf novemberi eső… Hull a folyékony soha, Cuppog világ-pocsolya. Gép-istenek ostora A szél-demagógia. Istent, Létet kereső, Csúf novemberi eső… Jön talán kézen-közön A profán pénz-vízözön… Szemforgató pénz-eső, A közösség-temető. Istent, Létet kereső, Csúf novemberi eső… Néma ködben verdeső Törött szárnyú, kis Jövő.. Hull a földre, egyre hull, Múlt és Jelen megfakul.. Csúf,… Tovább »

Lassan múlik a vasárnap, Újabb nehéz napok várnak… Sötétedik a láthatár, A temető halottra vár. Külön világ minden bokor, A szél fellegeket sodor. Lassan múlik a vasárnap, Nagyapja por a sárnak. Nő a Múlt, fogy a Jövendő, A Remény csak piros kendő. Jó tervek maradnak félbe, Ballagunk tovább – a Télbe. Lassan múlik a vasárnap,… Tovább »

Októberbe ért az Élet, Bágyadtabbak a Remények. Az arany csak fényes bádog, Életszerűbbek az Álmok. Szent hétköznapi Jók, Szépek; Októberben szép az Élet. Októberbe ért az Élet, Leginkább – Miattad élek… Egyedül a Lét leteper, Párosan meg – édes teher. Férfinek nő – nőnek férfi; Szeretni, nemzeni, élni… Októberbe ért az Élet, Mind rövidebb napra… Tovább »

Leszáll a szürke est, Mindent szürkére fest; A szürkeségben elmosódik Mind, ami kerek, A világ didereg.   Mint lomha méla test, Ásít a szürke est; A lusta ködben Olvadozva Megmozdulni Rest.   Szürke idő pereg, És eső szemereg; Meghitt szobában Bújnak össze Boldog Emberek.   A szürke ég alatt Szürke Idő halad; De színt nyer… Tovább »

Ánizs mosollyal tiszteleg A fiús Június,Vándorló csillagok ballagnak Odafent, Gyalog; Csillagmezőkön felleg Andalog. Mindent idigókékre Fest Az Est; Jövőnk mozdulni Rest, Szellem szárnyalna, De fáradt A test.  ... Tovább »