Szürke est

Leszáll a szürke est,

Mindent szürkére fest;

A szürkeségben elmosódik

Mind, ami kerek,

A világ didereg.

Mint lomha méla test,

Ásít a szürke est;

A lusta ködben

Olvadozva

Megmozdulni

Rest.

Szürke idő pereg,

És eső szemereg;

Meghitt szobában

Bújnak össze

Boldog

Emberek.

A szürke ég alatt

Szürke Idő halad;

De színt nyer

Megszentelve

Minden boldog

Pillanat.

Kívül matéria,

Szürke entrópia;

De belül az Ember

Szerelme,

Lánya,

És Fia.

Kívül a szürkeség,

A Kezdet és a Vég;

De éltünk fényes napvilágán

Mindig kék

Az Ég.