Pete László Miklós versei

Úgy tűnik, a házba Kiskutya kerül, Hogy ne legyen tovább Zoe Egyedül. Réka, Lilla lelkesedve Nekilát Nézegetnek sok képet, Sok kiskutyát. Sorra néznek különféle Ebeket, Vajon hozzánk közülük Melyik jöhet? Egy kiskutya várakozik Valahol, Zoe néz, csak időnként egyet Csahol. Szedelődzködik aztán A lánybrigád, Kutyanézőbe indul a Kis Család. Gyorsan száll a kép, a Facebook… Tovább »

Szerelmes nyári napok, Áldott Békét hoztatok. Nyári napsütés-kabát, Együtt az egész Család. Pillanat-kereveten Tán az Idő is pihen. Szerelmes nyári napok, Szent Örömöt hoztatok. Intim, meghitt Pillanat Ezer meg ezer akad. Az év pihenni leül, Sose vagyunk egyedül. Szerelmes nyári napok, Hitet, Létet adtatok.  ... Tovább »

Boldog titka a világnak Az emberi Élet, Gyógyszerként kapta valahol Fátum-irtás végett.   Hideg hörög, Fagy dübörög, Halmokban a hó; Mínusz húsz fok alatt talán Jéggé fagy a szó.   Boldog titka a világnak Lét és Szerelem; Egyik sem fogy és egyik sem Szűnik sohasem.   Cinikus szél sündörög, Dermesztő fagy hőbörög, Februárnak gyilkos fagya… Tovább »

Fenyőillat száll, vele Gyermekkorunk öröme.   Egymás lelkéhez bújunk, Mert mind gyermekek vagyunk.   Szent karácsony, szeretet, Érintsd meg a lelkemet!   A Lét sután kopogott, Vártuk nagyon e napot.   A hiánya zokogott, Lelkünk mélyén űrt hagyott.   Szent karácsony, jó barát, Adj új ünnepi hazát!   Mind csillognak a szemek, Akiket én szeretek…. Tovább »

Kis karácsony, nagy karácsony, Itthon van a kis családom. Ékes-fényes fenyőillat járja át A kis szobát.   Kiskarácsony, nagykarácsony, Varázslatos éber álom, Földre szálló égi kép Földi öröm, Meseszép.   Gonosz évben, Véges létben, Ezer gyilkos körülményben; Átnéz relatív nagyságon, Álszent, hamis igazságon, Nyirkos, sunyi gazdaságon, A világ-kapzsiság-rácson… Kiskarácsony, Nagykarácsony.   Kiskarácsony, nagykarácsony, Nem bánom,… Tovább »

Előttem egy még fiatal, elfogódott Tél oson; Ötvenedik esztendőmet Taposom.   Hozzám bújik sok év óta az éltető Szerelem; Ötvenedik esztendőmet Szeretem.   Ifjúkorom összes álmát véghez vinni Remélem; Ötvenedik esztendőmet Most élem.  ... Tovább »

Mámorosan szép tavaszi alkony, Virágillat, meghittség, nyugalom, Körülvesz, éltet, mint Létet az álom: A Feleségem, S a kis Otthonom.   Megszentelték estéinket az évek, S míg zúg a Történelem moraja, Áll emlékeink áttetsző fala; Fölénk borul az ég, S a körtefa.   Nehéz nap volt: nyegleség, intrika, Bürokrácia, sok gond, száz verem; Itthon vagyok már,… Tovább »

Holnap a vekker lustálkodni fog, És Frász-Manó, a reggeli galád, Hoppon marad. Együtt a kis család.   A szombat este: áldott nyugalom, Lehelet szárnyú, meghitt tünemény, Bizonyíték, Hogy mindig van remény.... Tovább »

Ötvennegyedik nyaram A tükörbe réved; Itt zápor, ott kánikula – Amilyen az Élet… Ráncosodik az Idő, Látszik a kor rajta, Bár munkakedv, lelkesedés Néha még takarja. Tán homályos a tükör, Tán nem elég érett; Nem mutatja az elszelelt Ötvenhárom évet. Ötvennegyedik nyaram Ring az Idő hátán, Nincs irigyem, ellenségem, Legfeljebb a sátán. Sok fogyasztást, nagy… Tovább »

Amíg van Szerelem, Szent Öröm És Munka; A halál fekete napja Nem süt a hasunkra. Szerelemhez féltőn Simulnak az évek, Szeretet, tevékenység és Helytállás az Élet. Szerelem és Munka, Mint két puha kelme, S Gyermekeinkben él tovább Az Élet Értelme.... Tovább »