Pete László Miklós versei

Apává és férjjé lettem; Volt értelme megszületnem. Álmom, Létem, Valóságom; Van gyönyörű kis Családom. Apaság felelőssége A kamaszkor tisztes vége. Apává és férjjé lettem; Lányaimat felneveltem. Anyag múlik, Élet marad; Szerelemből – Jövő fakad. Boldogságom, Célom, Létem; Teszem a kötelességem.  ... Tovább »

Ötvenöt mától betöltve, Remény, Jövő – újratöltve. Vízöntő komoran ragyog; Mindig elmúlnak a fagyok. Kanonizált szikkadt vének Még mindig kölyöknek néznek, Fuvalkodott fiatalok Szemében meg öreg vagyok… Gender-tanra nem zápulok, De megalkudni se fogok. Híg brancsok, önjelölt nagyok: Egy ideig még maradok. Ötvenöttel sok füst szaladt, De ami szép – mind ittmaradt. Erőm, munkám, tehetségem,… Tovább »

A Boldogság – talán csak Felelősség… Felnőttség dolga, meg kell érni rá, Az “önbeteljesítő” kamaszkorból Éretté válni, Szeretni tanulni… A Felnőttkor nem anyag, Hanem Lélek… Felelőtlen kamasz-tempók helyett, Élni, Szeretni kell A Életet. Szent a felnőttkor… Nem hetyke villanás, De éltető, szelíd tűz, Mindhalálig… Már nincs profán, Minden – valami más… Több nincs felesleges, nyegle… Tovább »

Család, Munka, Szerelem; Ez a három kell nekem! Az Idő bárhogy suhan, Életemnek célja van. Szerelem, Munka, Család; Erre épül a világ. Család, Munka, Szerelem; Ez adja az életem.  ... Tovább »

Újabb év kezdetén… Az Idő még szűz, és megifjodik A Várakozás, Hátha most jöhet Valami Más…   A naptárba már új évszám került, És alábbhagyott a cudar hideg. Új év. A futó örömök után. Jönnek az újabb, és a régi gondok.   Tél közepén Barantáltak Fosztogató ködök, Jéggé fagyott a hagyomány, És a világ Köhög…. Tovább »

Életemnek van értelme; Enyém Anikóm szerelme. Két gyönyörű felnőtt Lányom; Örömöm Bennük találom. Van gyönyörű Magyarhonom, Meghitt, csendes kis Otthonom. Hogy mégis minek van híja? Nekrológom majd megírja.  ... Tovább »

Nyárba fordult már az év, Jó az Isten kedve; Színesben ragyog a kertem A telet feledve.   Nekem tűz a nyári Nap, Engem hív az árnyék, Nem hiszem, hogy valaha is Idegenbe vágynék.   Nyári napfény, kicsi ház, Hunyorogva nézem; Van boltíves hálófülkém, S drága Feleségem... Tovább »

Tudod, hogy nem adom fel, Istenem… Fogam szívom, Csóválom a fejem, De ameddig csak kell, tartom magam. Neked kell szólnod, Hogyha vége van… Olyan világban élek, ahol éppen Semmibe szakadnak a távlatok… Az ész makog, Tompul az érzelem, És a fülhallgatós, vén Lucifer Bébiszitterként őrzi a világot, Fel ne ébredjen az emberiség… Férj vagyok és… Tovább »

Esik a hideg eső, Ázik a Múlt-temető, Emlékekből főz befőttet Az Idő.   Csatornából víz csorog, A csóró Jelen kopog, Vérszomjas filozófia Sompolyog.   Sárrá lesz az út pora, Tart a remények kora, Szegények asztalán még van Vacsora.   Esik a hideg eső, Sóhajt erdő és mező, Függöny mögött hallgatag a Rendező.   Hideg szeptemberi… Tovább »

Derűs novemberünk pihen Zörgő levélszőnyegen; Köszönöm, hogy mindig velem Vagytok: Te, s a Szerelem.   Csendes, esti világ felett Arany fényű Hold lebeg; Amíg élek, megmaradok Estéinknek és Neked.   Jönnek-mennek őszök, telek, Dörmögő novemberek; Fenn a Nyűgös vén Tejút is Panaszosan nyekereg.   Évtizedek szaladgálnak, Mint az éhes mormoták, Mi öregszünk, és a világ… Tovább »