Pete László Miklós versei

Égi pályán, földi létben Lelkünk égben, Magunk Létben Messzeségben, Közelségben, Nehéz évben, könnyű fényben, Égi pályán, földi létben…   Kormányozzuk a hajót, Élve álmodunk valót, Porban, Réten, Minden héten Égi pályán, földi létben…   Égi pályán, földi létben, Gazdag földben, Szegény égben, Életben Vagy sötét révben, Anyag-éjben, tiszta délben; Égi pályán, földi létben.   Ha… Tovább »

Állhatatlan Nyári katlan, A levegő mozdulatlan.   Száll a fecske lombos ágra, Eljött a Nyár a világra, Nincs a Napnak egyéb gondja, Őrült melegét ránk ontja.   Állhatatlan Nyári katlan, A Lét fülledt, S változatlan.   Ontja, ontja, egyre ontja, Áll a Hőség roppant frontja, Áporodott, vad melegek Terhét cipelik az Egek.   Állhatatlan Nyári… Tovább »

Kacagott ránk a vár, Habár Felhő fakadt, Eső szakadt S a fő-fényes Majd’ Megpukkadt.   Jelmezért a kazánházba, Azután: “Megindulásba!” Vastag bársony jelmezt veszek, Flinta Zoli ma – én leszek…   Kacagott ránk a vár… Sivár Hőségre jött esély-leső Csendesen szép nyári eső; Zuhogott, De amikor kellett volna, Elfogyott…   Izgalom a kazánházban, Lesz-e ma… Tovább »

Itthon a két lány; esti zsibongás tölti az udvart; Langyos a friss, kora nyár; még zsongnak az alkonyi lombok. Tréfa, vidám kacagás, ami újra belakja a házat.   Huncut az est szeme, ünnepi köntöst ölt fel az élet; Tétova szél fuvolázik a könnyed esti melegben; Tapsol a bíbor felleg alól kikacsintva a Hold is.  … Tovább »

Vén telivér titkok sejtelmes fátyola lebben; Körtefa lombja közül csillagok őrzik a fényt. Kurta sötétség rejti szeszélyes Hold palotáját; Szélhárfán susogó trillát játszik az éj. Ifjú s vén szerelem parolázik a vágyteli csókkal; Zengő ablak előtt összeborulnak a fák. Tán ma fogan számos szép majdani ünnepi érzés; Vén horizont ágyán bújik a Földhöz az ég…. Tovább »

Csendes este, virágillat, Lét zenéje száll, Tavaszi önkívületben Tombol a határ.   Csendes este, virágillat, Zöld a falevél, Önfeledten hancúrozik A tavaszi szél.   Csendes este, virágillat, Zsong a levegő, Szelíd arccal ül a kertben Velünk a Jövő.   Csendes este, virágillat, Meghitt szerelem; Évtizedek óta velem Él a Kedvesem.   Csendes este, virágillat, És… Tovább »

Míg hazatérnem van hová, Kéken feszül az ég, S kikacag minden végzetet A meghitt messzeség.   Míg hazatérnem van hová, Békés a láthatár, És lombos kis kertünk ölén Csábít az illatár.   Mi ketten tán már vénülünk, Sejtelmesebb a dal, De huncut szerelmünk bizony Még mindig fiatal.   Míg hazatérnem van hová, A csókból csók… Tovább »

Már ötvenedik fénylő tavaszom kezdődik el immár, És entrópia hív vacsorára a távoli kertbe, Itt bent vércukor adrenalinnal vívja tusáját, S távoli halk zene, meg szerelem int még maradásra.   Ó, az a ködbevesző, halk, meghitt, távoli dallam! Hány ezer év örömét és fájó kínjait őrzi?   Visszhangot vet az Élet partjain egyre a dallam;… Tovább »

Mikor jöttünk Kicsi volt És Csenevész, Csupán egy kis vézna tő volt Az egész.   Beköltöztünk, Örültünk, Hogy virágzik; Kívántuk, hogy éljen velünk Sokáig.   Kívántuk, hogy erősödjön, Ha lehet, Terjeszkedjen, Töltse be A teret.   Egyszer régen Volt egy első Pillanat, Tekinteted az enyémben Elakadt.   Lettünk egymás számára A VALAKI, S megszületett Kettőnk… Tovább »

Zeng a Tavasz, Tűz a Nap, Testesül az álom; Nyári Jövő duruzsol már Ezernyi virágon.   Éled a Hit, Kék az ég, Mosolyog a Béke, Önbizalom a világnak, S az Embernek éke.   Kacag a szél, Zöld a fű, Virágok dalolnak, A pirosló hajnalokból Integet a Holnap.... Tovább »