Pete László Miklós versei

Atlantiszi horgásztársakFolyópartra le-lejártak. Víz fölé botot tartottak,Halat fogtak,Vagy nem fogtak. Folyópartban gyönyörködtek,Szúnyogokat hessegettek. Dombtetőn szent öreg hársak;Atlantiszi horgásztársak… Atlantiszi horgásztársak,Halra, szerencsére vártak. Lombok közül Nap ragyogott,Örült, aki halat fogott. A vízpart idilli csendje;Hallgatag a világ rendje. Fentről néztek le a hársakAtlantiszi horgásztársak. Atlantiszi horgásztársakIdőnként csendben nótáztak. Míg a zsákmányt tisztogatták,Világ dolgait vitatták. Az Időnek nem… Tovább »

Lakták Erdélyt, Alföldet valaha… Itt éltek, El nem távoztak soha…   Múltját, Jövőjét Itt hagyta szerteszét Az egykori gepida nép.   Dogma-tornyok földre rogynak, Kopott Hitek csinosodnak; Számos titkot Még a Múlt takar, Az egykori gepida nép Körül azonban ma is még Nagy a Zűrzavar….   Csontok, Sírok, Néhány cserép… Álmát alussza alattuk rég Az… Tovább »

Hamis jövő ablakábólSzáz dogma-boszorkány vádol… Ideológiák síkjánNem terem acélborostyán. Mű-kertész savval öntözgetUtópia-kiskerteket. Hamis jövő ablakábólBukott jelképtár viháncol. Vörös csillag, horogkereszt,Szivárványos multi-gerezd Acsarkodnak jó erőbenEgy soha-nem-lesz jövőben… Hamis jövő ablakábólEzerféle máglya lángol. Szegény Platón kaszt-állama,Marx Károly kommunizmusa, S az összes többi falanszter,Amit teremtett az ember. Távol az igaz világtól…Hamis jövő ablakából…  ... Tovább »

  A hajdani nyuszibuszonNem számított a Higgs-bozon… Páncélos fejfedő nélkülA szürkeállomány kékül. Ikonikus Csepel-motorA sáros terepen kotor… A hajdani nyuszibuszon…Repedezett közutakon A jármű százhússzal rohan,Rohambilik sora koccan. A toronyban kupolanyúl,Két géppuska csöve konyul… Beszervezett csaj varrogatSzakadozott mikádókat. A hajdani nyuszibuszon;Áporodott, elmúlt koron… Sebes lábbal, magas hóban,Vadonatúj surranóban Kúsztak a honvéd elvtársak,Kacagtak a kopasz hársak… A… Tovább »

Létünk újraszenteléseA Jelen kor fő kérdése. Töltekezni közös Múlttal;Istennel és önmagunkkal. Megbékélni Szóval,Csenddel,Együtt élni a Jelennel. Létünk újraszenteléseA Jövő alapvetése. Profán önrombolás helyettFolytatni kell – az Életet. Lehet távlatot találni;Távolabbra kéne látni. Létünk újraszenteléseNélkül nem lesz igaz Béke… Szerelemforrás kiapad,Helyette csupán szex marad, Föld-Otthon piaccá fajul,Profán világgá korcsosul. Létünk újraszenteléseNélkül hull a Jövő vére… Jelen… Tovább »

Májusi november-naponTócsa morog a flaszteron. Szomorú eső szemereg,Mocsárrá vénül a berek. A világba vetett profánÓcska jóslat lépcsőfokán… Vén kapzsiság glédába áll,Önjelölt végzet prédikál. Májusi november-naponSzomorú az isten nagyon.... Tovább »

Turulmadár, turulmadár…Múltat cipel hetven határ… Szép egyszerű régi nótaSzól itt a neolit óta. Dalolja folyó és határ;Turulmadár,Turulmadár… Turulmadár, turulmadár…A nóta korról korra jár. Nincs hely, ami ne dúdolna,Ahol csata ne lett volna… Jelen a Múlt kútjára jár;Turulmadár,Turulmadár… Turulmadár, turulmadár…Remény szíve ritmusra jár. Isten áldása nem apad,Aki nem felejt – megmarad. Jó marad, aki jóra vár;Turulmadár,Turulmadár…… Tovább »

Januári profán éjszakában Pityókásan ballag a hideg. Azt képzeli, hogy a valóságban Soha senki nem kell senkinek. Azon töpreng zsebre dugott kézzel, Hogy mért lehetetlen a nyár, Hogy entrópia a végső igazság, És minden lét abortuszra vár. Pedig télen is zajlik az Élet, S mindig nyitva Isten ajtaja; Nem fog látni, aki képtelen rá… Szegény,… Tovább »

A Kis-Trianon-kastélybanÖrök etikai éj van…A boldogtalan épületRojtos győzelemtől beteg.Ostoba balítéletekZúztak porba becsületet.Ködös téli éjszakékonSzellemtől retteg a mákony…Kehes Trianon-szindróma…Ördög bújt a koporsóba…A Kis-Trianon kastélybanRenyhe, gazdasági Tél van…Frakkos, gyarmattartó-salak;Kenetteljes, hazug szavak. Sunyi, profán haszonlesés;Vigyorgó sárkányfog-vetés.Göthös Trianon-szindróma,Kastélyt vittek – disznóólba…A Kis-Trianon kastélybanKánikulában is tél van…Ítélkezve a nyárspolgárPénz-eszű kansátánt szolgál.Sírt ás a győztes ásatag,Hogy neki is sírt ássanak.  Nyegle… Tovább »

Volt egyszer régen egy Monarchia… A Nagyszüleink még beleszülettek, Velük mostanra kihalt az anyag, A szín megfakult, Eltompult a dal, Csak szellem-rongyait kavarja még A Történelem, Az örök Vihar… História kavarog, Rázkódnak a szellem-rongyok, Mint szélben A kihajított Kacatok. Városházák, színházak, templomok, Régi kastélyok homlokzatain Nosztalgiázik a Történelem; Mellettük sivár lakótelepekben Porladozik a vén huszadik… Tovább »