Pete László Miklós versei

Szegény özvegyasszony lánya Ül komoran egymagába’ Nincs pénze a hozományra, Esküvőre, engedélyre, Nem lehet hát soha férje.   Már nem indul, hogy elérje, A helytartót, hogy megkérje, Mondta már a vőlegénye: Ismerd be végre magadnak; A gazdagok sosem adnak. Hideg, szeles téli napon Léptek roppannak a havon, S kopogtatnak az ablakon. Amikor a zsalu tárul,… Tovább »

“Trónok házából nem jövök, Arany kezemben nem csörög, Csak Isten lesz velem, Aki bizalmat ad nekem, Megtapasztalja majd velem, Hogy mi a győzelem.”   Kopott zekéjű kisnemes, Nem nagyságos, se nemzetes, Az apja valaha A mórok ellen tán kitűnt, De nem volt más ő sem soha, Névtelen katona.   Szegénység van, kalandra fel, Az Újvilágba… Tovább »

Szigetvár néhai ura, Nem hajlott gyáva alkura, Mint némelyik puhány. “Ne mentesíts, itt a helyem, Nem kell királyi kegyelem, Ha eljön a pogány.”   Ötvennyolc tisztes éve volt, Jött érte oszmán hadi hold, Augusztusi napon; “Zrínyi gróf tán már elszaladt?” “Dehogy szultánom! Itt maradt, Ott áll a várfalon.”   “Esküdjetek most, katonák, Míg élünk, szultán… Tovább »