Pete László Miklós versei

December ködgomollyal pereg, Ünnep közeleg; S mint rövidülő napok végzete, Úgy telepszik rá Fáradt lelkeinkre Egy rongyos, silány jövő Képzete.   A hűvös napra sötét este száll, Fáradt a határ, S mint régi házban a meghitt sarok, Úgy kopogtatnak Emlékezetünkbe Az egykor fényes, foszló Tegnapok.   Egy fehér havas szép nap alkonyán Ünnep lesz talán,… Tovább »

Csillog a hó – jégfehéren; Mesebeli tél, Hideg arcú hótündérlány Altatót mesél. Fázik, aki él, Mesebeli tél.   Havas út mentén áll a Sok havas házikó, Havas utcán pöfög néhány Havas autó, Hófehér a tér, Mesebeli tél.   Ablakból csodás képeskönyv, Közelről rideg, Hóropogás rekedt hangján Kacag a hideg. Csilingel a szél, Mesebeli tél.  … Tovább »

A hatodik évtizedben Mindent higgadtabban, szebben…   Nem pályázom olcsó sarcra, Nem nevelek osztályharcra.   Se fehérnek, se vörösnek; Maradok külsőkörösnek.   A hatodik évtizedben A sors szoknyája meglebben.   Ripacskodhatnak kánonék; A boldogság – peremvidék.   A hivatal füle csorba, Nem állok szekértáborba.   A hatodik évtizedben, Hétköznapi szeretetben.   Akit a smokk-igény kerül,… Tovább »