Pete László Miklós versei

  Fagyos, névleges Tavaszban Szél rohangál szakadatlan.   Tél és Tavasz ömlik egybe, Folyton változik a mezsgye.   Köd távoli hegygerincen; Ideiglenes lett minden.   Bomló értékrendek mentén Filozófia-karantén.   Fekete kéz vén kilincsen; Tanácstalan most az Isten.   Végzet vén tenyere csattan Fagyos, névleges Tavaszban.  ... Tovább »

  A Költészet öntérvénye; Semmi elől nem áll félre.   Még szótagot se küld oda, Ahol a Szó csak kaloda.   Semmi státuszt nem ismer el, Nem versenyez, Nem is perel.   Nem tömjénez, Nem bazsevál, Pénz szolgálatába nem áll.   Nem számít neki hivatal, Titulusokat nem akar.   Nexus-hálóba nem akad, Míg él –… Tovább »

  Jövőt teremtő Fényes  Tisztaság… Asszonyiság…   Az igazi Asszony Él, Éltet, Szeret; Szülőanyja, Dajkája a világnak; Fényes, szent keret, Benne él az  Igazi Jövő, A fényes,  Tiszta Lelkiismeret…   Isten Békéje, Lelki tartaléka; A Teremtés szent Pihenőhelye…   Jövőt teremtő Fényes  Tisztaság… Asszonyiság…   Nem lányság, nem szüzesség, Nem üres edény, Nem kiherélt Profán… Tovább »

  Szikambria, mondák hona, Vajon létezett valaha?   Mint fürge hal a habokban, Bujdosik évszázadokban,   Itt feljön, ott bukik alá, S eltűnik – ki tudja, hová…   A legendás Szikambria Merre lehetett valaha?   Kik voltak a szikamberek? Miféle rejtélyes sereg?   Gallia? Vagy Pannónia? Merre volt e nép otthona?   Szikambria, Szikambria… Hol… Tovább »

  Atlantisz legbelső titka Nem egy számadat, Nem is a mindent elsöprő Vízi áradat.   Nem is az, hogy egyszer eltűnt A tenger alatt, S hogy mindennek ellenére Híre fennmaradt.   Bár műhold sem talál semmit A sírja felett, Atlantisz mégsem a végzet Szimbóluma lett.   Atlantisz legbelső titka Nem a technika, Nem is a… Tovább »

  Csodát tett csodátlan korban; Egyén volt – a sablon-sorban.   Őstörténetünk… Valami Nem passzol… Jól érezte László Gyula Professzor…   Tízéves se voltam, amikor Az első könyve kezembe került… Vékony volt, De hetekig le se tettem; “Hunor és Magyar nyomába” eredtem…   Nem képzelte, hogy az olvasó mafla, Nem volt benne akadémikus blabla, Csak… Tovább »

  Újra csak Covid-fellegek Lebegnek a Tavasz felett.   Már a második Kikelet, Ami a süllyesztőbe megy.   A csüggedt, halovány Tavasz Komor kétséget kanalaz.   Újra csak Covid-fellegek Sötétítik el az Eget.   Szívós vírus, eget facsar; Soha eltűnni nem akar.   Türelmünket üti csapra; Mutálódik napról napra…   Újra csak Covid-fellegek Csáprengetege fenyeget…. Tovább »

  A mai tragikum-madár Vén szürke fellegekben jár.   Horgas csőrrel onnan kémlel, Hátha bajt, vért, szennyet észlel.   Midőn nyomor szagát érzi, Indul a sebeket tépni.   A mai tragikum-madár A végzet vállaira száll.   Ahol jobban fáj, oda mar, Segíteni nem is akar.   Érzelgőssége csak jelmez, Nem szán, de nem is kegyelmez…. Tovább »

  Hunor és Magyar egykoron; Távoli mítosz-partokon   Szert tevének férfi-övre, Pattannak felnőtt-nyeregbe.   Szarvas jön Jövő képben, Űzik Idő erdejében.   Hunor és Magyar egykoron Idő-rengetegben oson.   Gonosz, tüskés szkepszis-ágak; Hunor és Magyar szétválnak.   A csalóka Történelem Mélyebb, mint minden sírverem.   Hunor és Magyar egykoron Tudták, honnan ered a Nyom,  … Tovább »

  Ellopott Tavasz helyébe Jön-e végre másik? Vagy a világ továbbra is Vírus-szélben fázik?   Rendkívüli állapotnak Közel-e a vége, Vagy új problémák jönnek a  Bajokért cserébe?   Lesz globális vírus helyett Helyi Tavasz-ünnep? Visszakapjuk valaha a  Régi Életünket?  ... Tovább »