Pete László Miklós versei

  Jégkorszakok emléktára Ráfér a Föld homlokára.   Hómezővé vált a berek, Jéggé dermedtek a hegyek,   S a hallgatag világ felett Fehér halál terpeszkedett.   Jégkorszakok emléktára Felvésve idő-táblára…   A nyár szele volt a bóra, S a Föld – Isten hógolyója…   Egész évben csak december… Akkor született az Ember…   Jégkorszakok emléktára;… Tovább »

  Aki a Magyar Népünket  Utálja, Az ne vágyjon  Budapesten Kormányra. Dédelgesse, Simogassa Doktrínáit Ahogyan csak akarja, Jövendőnket Egyenszínű Rút masszává Ne marja.   Aki a Magyar Népünket Gyűlöli, Hiába is hazudozik, Nem fogunk hinni neki. Csak egyszer volt kutyavásár, Még egyszer  Nem lesz  Budán, Nem kell újabb  Bolsevizmus Sztálin, Rákosi Után.   Akinek a… Tovább »

  Tükörsima, szép Jövendő… Örömmanók játszanak, Úgy csörgedezik a Derű, Mint valami friss patak.   Minden vágy valóra válik, Virul az Életerő, Szeretettek simogatja Lelkünket a vén Idő.   Tükörsima, szép Jövendő… Szent Öröm csónakja ring.. Hátha egyszer majd valóra Válhatnak Az Álmaink…  ... Tovább »

  Csillagtalan sötét égen Kóvályog a végzet, Tervéhez mindig hiányzik Néhány apró részlet.   Az elrendelt entrópia Nem a világ célja, És a Tudat sem volt soha Az anyag hajléka.   Minden teleológia Végül mindig téved, Ilyen módon nem tárja fel Titkait az Élet.   Csillagtalan sötét égen Hitvány erő éled, Tagadásban csak ostoba Politika… Tovább »

  Isten sosem kételkedik, Bár ablakát esők verik.   Nemhitek nyegle serege Isten falát nem veszi be.   Pállott ateizmus szakad; Áztatja az elmúltakat.   Isten sosem kételkedik,  Bár derekát szelek verik.   Pesszimizmus-entrópiák Anyag haláltáncát járják.   Abortált jövő-képzetek Fájdalma égen tekereg.   Vak ész abortuszra tanít; Maszkok mögött szorong a Hit.   Pénz… Tovább »

  Hektór sosem kér kegyelmet; Érdemet ostoba kerget.   A média – úgyis tudja – Akhilleusz pártját fogja.   Kanonizált minden őse, Ő a kánon örök hőse.   Hektór sosem kér kegyelmet; Alkut, behódolást elvet.   Éjjel és nappal fegyverben, Mindig túlerővel szemben…   Ritkán tette le a kardot, Teljes tíz évig kitartott.   Hektór… Tovább »

  Márciusi hideg eső; Sosem “az elit” az első.   Magából hiába okád Unalmas bolondériát,   A Létet más viszi tovább: Alant a sok ezer Család.   Így volt mindig, Így volt régen, Soha nem is lesz másképpen.   A legtöbb “modern gondolat” Jövő-távlatot nem mutat.   Isten bóvlira nem vevő; Márciusi hideg eső.  ... Tovább »

  Hajdani Szent Márciusunk Meghitt, magyar fénye… Minden születő Tavaszban Újul az Emléke.   Hajdani Szent Márciusunk Lényegünket rejti, Amíg magyar él a Földön, Soha nem felejti.   Hajdani Szent Márciusunk Kikelettel éled, Bennünk is felpezsdül tőle A vér – meg az Élet.   Hajdani Szent Márciusunk, Fényes lelki másunk; Benne rejlik összetartó, Szent identitásunk…. Tovább »

  Kikelet, a primadonna, Fellépését halogatja,   Pedig a publikum várja, Hogy végre színpadon lássa.   Nem találta szemfestékét, Bőgött némi eső-félét…   Kikelet, a primadonna, Jelmezeit válogatja.   Felteszi napsütés-sminkjét, Igazgatja szellő-ingét,   Felveszi felhő-fövegét, Ibolyaillat-köpenyét.   Kikelet, a primadonna, Rajongóit megváratja.   Hogyha rosszkedve úgy tartja, Jön a hideg-hisztéria,   Esetleg a Télhez… Tovább »

  Történelem lomtárában Nyakig ér a por, Minden lejárt doktrína ott Lapul valahol.   Történelem lomtárába Nem tűz be a Nap, Mérges eszmék rozsdás foga Egymásba harap.   Történelem lomtárában Isten sose jár, Vörös csillag gusztustalan Szivárványra vár.  ... Tovább »