Pete László Miklós versei

Atlantisz konok emlékeA doktrínák ellensége. Kommunizmust, szent háborút,S minden egyéb “elv”-koszorút, Mindenféle izmusokatA puszta létével tagad. Atlantisz konok emlékeHagyományunkba van égve. A lelkünk mélyére rejtjük,Míg létezünk, nem felejtjük. Hogyha a gáton áttörünk,Boldogabb Jövőre lelünk… Önmagunkkal kötött Béke;Atlantisz konok emléke.... Tovább »

Programozott lombik-gyerekKozmopolitául mekeg. Liberális hajlong hétrét,Ha böffent a liberáltréd. Rózsaszín máz lelki romra;Pénz tör világhatalomra. Programozott lombik-gyerekA Természetről nyekereg. Szakállas nők dicsőülnek,Gyermeket sohasem szülnek Globalizált ostobaságVakargatja lila hasát. Programozott lombik-gyerekMár önmagával enyeleg. A profanizált szerelemGlobál meddőséget terem. Halva született doktrínákTerhétől sajog a világ. Lila köd…Kábítószerek…Programozott lombik-gyerek…  ... Tovább »

Isten türelme végtelen;Jövő nem a földben terem. A reklámvigyor negédes;Ami határtalan – véges. Aminek Egész a neve,Több, mint a részek összege. A Lét – Isten hagyatéka;A profán csak az árnyéka. Van híd az Idő-tengeren;Isten türelme végtelen.... Tovább »

  A hajdani nyuszibuszonNem számított a Higgs-bozon… Páncélos fejfedő nélkülA szürkeállomány kékül. Ikonikus Csepel-motorA sáros terepen kotor… A hajdani nyuszibuszon…Repedezett közutakon A jármű százhússzal rohan,Rohambilik sora koccan. A toronyban kupolanyúl,Két géppuska csöve konyul… Beszervezett csaj varrogatSzakadozott mikádókat. A hajdani nyuszibuszon;Áporodott, elmúlt koron… Sebes lábbal, magas hóban,Vadonatúj surranóban Kúsztak a honvéd elvtársak,Kacagtak a kopasz hársak… A… Tovább »

Vénül már az esztendő,Fáj a dereka,Ködpára-verejtéket ontMinden éjszaka. Szomorú a körtefa,Hull a levele,Mítosszá válik a Tavasz,A Nyár is vele. Álságos történelemnekAvas a szaga…Elvénült már az esztendő,Fáj a dereka…... Tovább »

Őrültségek jönnek-mennek,A világ marad,Amíg előre viszi aSzabad Akarat. Felüti fejét a gonoszEgy-egy ideig,Aztán eltűnik, amintIdeje letelik. Félelmetesnek is tűnhet,Ha sikert arat,De hamarosan csupán rosszEmléke marad. Egyéni felelősség ésSzabad Akarat…Őrültségek jönnek-mennek,A világ marad…... Tovább »

Októberi színkavalkád;A Boldogság igaz barát. Lehull a sárgult falevél,Az ősz mindig Télről regél. Aggasztó szimbólumsereg;Minden szinten tél közeleg… Októberi színkavalkád;Szürke égen felhő-kabát. Távoli szürke hegysorokMögött túlerő vigyorog… Ki-ki él, míg élni hagyják…Októberi színkavalkád…... Tovább »

Vöröslik a falevél,Idő apó mendegél,Boldog emberNyugalomban,SzerelembenÉldegél. Őszi orca – ködszakáll,Őszi bohóc fejre áll,Ősz-gárdistaSe a NyárnakSe TélnekNem szalutál. Itt van már a hideg Ősz,A világpénz klímacsősz,Csak önmagátÁrulja el,Folyton-folyvást,Aki bősz. Vöröslik a falevél,Idő apó mendegél,Boldog emberNyugalomban,SzerelembenÉldegél.  ... Tovább »

Itt van már az Ősz dandárja;Hűvös, szeles idő járja. Ködöt sóhajt a messzeség,Felhők mögé búvik az ég. A medve téli vermet ás,Szemünk előtt a változás. Foszló lomb a Telet várja;Itt van már az Ősz dandárja.... Tovább »

Október nagyanyó mesél,Hallgatja a köd, meg a dér. Volt egyszer rég egy vén kese….Erről szól a régi mese. Vén kese csavargott nagyot,Látott havas jégkorszakot. Október nagyanyó mesél,Dúdol hozzá az őszi szél. A vén kese kaland végettMesszi jégmezőkre tévedt. Esett kicsit, bukott nagyot,Át is fázott, át is fagyott. Október nagyanyó mesél,Hervad közben a pipitér, Mielőtt tovább… Tovább »