Pete László Miklós versei

Októberi falevelek;Régi fájdalmak jeleznek. A Természet tisztességes;De idő-parcellánk véges. Tetőpontról körbenézveFel-feltűnik az út vége. Októberi falevelek;Lassú Jelen Múlttá pereg. Szárad a régi fakéreg,Távolodnak az emlékek. Glóriát sző szellem-néneKurta tegnapok fejére. Októberi falevelek;Jelen az, ami nem lebeg. Ami súllyal áll a lábán,Abban együtt Szent és profán.. Az egyik a Múltba szakad,A másik Jövőbe ragad… Októberi falevelek;Időtlen,… Tovább »

Vén didergő októberbenSzámadást készít az ember. Tova gördülnek az évek,Lassan öregszik az Élet. Idő grabanca loboncos…Melyik szál igazán fontos? Állunk az Istennel szemben.Vén didergő októberben…... Tovább »

Hirtelen jött bús hidegbenHalál fuvallata lebben… Életnek halál az ára..Nem most…Majd egyszer…Sokára… Foga villan a hidegnek;Gondolatok dideregnek. Anyag szemlél,Isten éltet..Minden emberi Cél: Élet IstenBennem ésFelettem;Hirtelen jött bús hidegben…... Tovább »

Ezerkilencszáz-tizenkilencOktóbere volt,Magyarországon csüggedt, betegHalál kóborolt. Fővárosunkban nyüzsögtek aRomán katonák,Nemzethalálról susogtak aKiskörúti fák. Októberi Nap húzódottA bozót mögé,Teherautók álltak aMúzeum elé. Jött a területrablók nagy,Zajos serege,Hogy a Múzeum kincseitTőlünk elvegye. Festett pofájú tisztek,Sok teherautó…No, itt aztán bőven akadRabolni való. Román vigyorok a MúzeumPoros udvarán;Rablott jelen mellé múlt isKellene talán… Budapest szívében ellenség,Kétharmad ország oda…Miért grasszálhat BudapestenEnnyi… Tovább »

Nap mint nap kocsival járok,Hol beszállok.Hol kiszállok. Érnek, amíg megyek-jövök,Bosszúságok ésÖrömök. Jobbról-balról suhan, éledVolán mögül szép az Élet. Kátyús, repedt, rossz utakonKormánykerekem forgatom. Látok őzet, macskát, lovat,Előzgetek traktorokat. Senkire rá nem tapadok,Tisztes távolságot tartok, S ha ezt nem adják meg nekem,Mindennél jobban rühellem. Luxusverdás nyegle palikAz indexet nem ismerik. Vágódnak, mint a féltéglaEgyik sávból a… Tovább »

Október a Tél heroldja,Fátum végzéseit hordja. Fényes, színes glédába áll,Tél testvérrel kollaborál. Ködbe fúlnak a hajnalok,Rövidülnek a nappalok. Hullámvasúton Tél felé –Talán újabb Tavasz elé. A végzet nem Isten gondja…Október a Tél heroldja.... Tovább »

Isten nem alkuszik soha,Nem téveszt meg a mosolya. Kicsinyes törvényt sosem szab,Rangon, protokollon nem kap. Nem számít se szín, se mérték,Csupán a valódi Érték. Isten nem alkuszik sohaNincs karrierje, vagyona. Földi búzát sose kaszál,A túlerő mellett nem áll. Nem les be a nászi ágyba,Nem rejt tilalmat a vágyba. Remeg a sátán potroha,Isten nem alkuszik soha.... Tovább »

Őszi tücsök ciripel,Amíg élünk, hinni kell. Isten belülről figyel,Míg élünk, szeretni kell. Amíg hiszünk, élni kell,Őszi tücsök ciripel.... Tovább »

Hetvennél több kortárs költőnkÖtödfélszáz verseJó hat esztendeje kerültEbbe a kötetbe. Minden magyarlakta vidékHatáron túl, s innenTalálhat hazai szerzőtA zöld táblás könyvben. Értékes mű akad benneBőven, s – ma sem bánom,Teljességgel hiányzik aHivatalos kánon. Budapesttől WellingtonigSzerte a világbanÖsszefogtunk ebben a szépAntológiában. Borítóját jó erdélyiMagyar kéz rajzolta,A kiadó is erdélyiVolt, aki kiadta. Hetvennél több magyar költőTisztességes vágya:Jó… Tovább »