Pete László Miklós versei

Túl a szürkeségen, Túl a szürke égen, Múlt és Jövő ölelkezik Patyolatfehéren. Fagyosság vagy hőség, Szegénység vagy bőség; Csak a Jelen vállát nyomja Minden felelősség. Sápadt idő-tenger, Közepén az Ember, De cselekedni nem lehet Csupán a Jelenben. Túl a szürkeségen, Túl a szürke égen, Pokol s mennyország egyesül Mondhatatlan régen… Túl a szürkeségen, Túl a… Tovább »

Hideg, novemberi fények   Hideg, novemberi fények;Az identitás a lényeg.Ha nem maradhatunk magunk,Attól kezdve senkik vagyunk.Nagy globális vihar-árok;Kenetteljes hazugságok.Hideg novemberi fények;Sose adja fel a Lélek.Hol virrad, hol meg alkonyul,Az idő kavicsként gurul,Az öröklét, meg a semmiEgymás mellett szokott lenni…Mindig maradnak Remények;Hideg novemberi fények…... Tovább »

Csillagtalan éjszakában Dörmög November apó, Mert neki meleg ruhákat Nem varr az Idő-szabó. Hisztériás hajnalokon Fagyos, vén könnye pereg, Derengő horizont-párnán Ködöt fújva didereg. Novemberi lelkületben Mereng a kései Ősz, Dinnyefölddé fakul a Múlt, S a Jövő a dinnyecsősz. Csillagtalan éjszakában Vén Hold búsan hegedül, Sötét novemberi égen Csillagtalan-egyedül. Csillagtalan éjszakában Csöndesen dúdol a szél,… Tovább »

Még infarktus előtt vagyok, Temetőre nem gondolok. A hétköznapi frász-sereg Még lábam előtt hentereg. Védőpajzsom a Szerelem, Akárki packázhat velem. Még infarktus előtt vagyok; Középkoromban ballagok. A Jelen még belém mélyed, Csak azért is szép az Élet. Elmúlásra nem gondolok; Még infarktus előtt vagyok.... Tovább »

Hétköznapi lomha próza;A gond az ördög matróza.Fekete, mondja a rege,Minden bürokrata ege.Groteszk napi gond-seregekFelett kaján idő lebeg.A profán márvány tán – agyag,Líra halála – az anyag.Disznóvá lesz a rossz kondás;Hiú minden semmitmondás.Képmutató szó-mimóza;Hétköznapi lomha próza.... Tovább »

Haza-mécsesünk pislákol, A füstje fanyar, Múltjában megkapaszkodva Tartja a Magyar. Tartjuk, hogy ne szórhassa az Idő szerteszét, Hogyha elvész, attól kezdve Céltalan a Lét. Tán a jövőben nem csupán Gyász-gyümölcs terem, Gigantikus hullámverés A Történelem. Haza-mécsesünk halovány, Lángja lekonyult, Mélységes barázdákat vájt Testébe a Múlt. Most is belep minket régi Nagy bajok pora, Nem hevertük… Tovább »

Digitális élet-csapda Az Életet csak – ugatja. Az Élet “zöld aranyfája” Nem fér a fájlok tárába. Sohasem lehet reális, Ami csupán – digitális. Digitális élet-csapda Sok naiv lélek – becsapva. Léttől messze elszakad a Digitális bürokrata. Digitál valóba túrhat, A szögletes is gurulhat. Bizonytalan már a mérték, A hülyeség lett az érték. A Lét minden… Tovább »

Sárgul a juhar levele, Hanyatlik az év is vele. Novemberi köd-vakarcsok Mögött születő Tél harsog. Őszutó dér-könnye pereg, Csípősebbek a reggelek. Sárgul a juhar levele; Minden árulás fekete. Köhög a propaganda-tél, Hazugságot csóvál a szél. Perverz, halott tőzeghalom Az épülő birodalom. Sárgul a juhar levele; Ősz a döntések ideje. Ha bárkik bármit akarnak, Megmaradunk-e magyarnak…… Tovább »

Nekem az erdélyi magyar honfitársam.Van annyira magyar, mint én vagyok,Sokszor még magyarabb.Nekem hétköznap,Szülői örökség,Neki: Valami más..Bátor és szentKockázatvállalás.Nekem az erdélyi magyar honfitársam,Akármit béget szégyen-birka nyáj,Románozzon a nyegle naplopó,A pénzbohóc,A hazaáruló,Sohasem fogom megtagadni őket.Nekem az erdélyi magyar honfitársam.Területrablás nem teszi románnáAzt, aki lelkében magyar marad.Nekem az erdélyi magyar honfitársam,Akinek nem,Az szégyellje magát!  ... Tovább »

Múlt tócsáit kerülgetve,Jövő-hitre vetemedve…Nemlét gőze fölött győzve,Jelen füstjét letüdőzve…Hétköznapok hátán élve,Jót keresve,Jót remélve..Soha el nem keseredve,Múlt tócsáit kerülgetve…  ... Tovább »