Pete László Miklós versei

Az Idő mocsaras partján

Az Idő mocsaras partjánLeskelődik a toportyán.Ha jönnek a nehéz évek,Vérszomja is újra éled.Ha kétség és viszály jönne,Jóllakna az idők szörnye.Az Idő mocsaras partjánTanyázik a profán sárkány.Csüggedés árnyékába száll,Reményt és hiteket zabál.Hitünkből nem engedünk,Fut tovább az idő velünk.Fut hajónk az Élet-portyánAz Idő mocsaras partján…... Tovább »

Most már a Nap se kel korán

Most már a Nap se kel korán, Novemberben, Ősz derekán. A Nap már nem kemény legény; Csendben lóg az ég tetején. Távol csipkés felhőbozont, Ködben szunnyad a horizont. Most már a Nap se kel korán, Ősszel, Vad, forró Nyár után… Megpihen a Jelen-hegyen Az öregedő Szerelem. A Nap simogat, nem éget, Sok szépet ad még… Tovább »

Szép őszies napok telnek

Szép őszies napok telnek, Szent ötletek menetelnek. Munka, Szabadság, Szerelem, Mind a három megvan nekem. Még nem lehet közel a vég, Mert munkából akad elég. Szép őszies napok telnek, Megírt sorok menetelnek. Napok boldogságra lelnek; A Szerelmek – nem telelnek.... Tovább »

Hallgatag November

Hallgatag November, Száraz levéltenger; Ködbe vonult Régiekre Gondol most Az Ember. Hallgatag November, Tűnődik az Ember; Maga alá gyűr minket Az Idő, A vén henger… Hallgatag November, Fonnyad a vén kender; Békére és nyugalomra vágyik, Aki Ember… Hallgatag November, Száraz levéltenger; Ködbe vonult Régiekre Gondol most Az Ember.... Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!