Pete László Miklós versei

Reményt foganó Tavaszban Jövőt féltő Jelen moccan. Ifjú önbizalmak fáznak, Tél rémképei cikáznak. Tavaszi utolsó kenet; Végelgyengül a vén hideg. Reményt foganó Tavaszban Száz bizonytalan panasz van. A tekintély halott herceg, Sose állnak meg a percek. Kikelet új Időt éget, Újjászületik az Élet. Válasz cseperedik lassan, Reményt foganó Tavaszban.... Tovább »

Március idusán A Múltunkba nézünk; Sok élőnél elevenebb Szellemet idézünk. Zord, hideg Tavaszban Zajlanak a Múltak, Jeges árban fuldokolnak, Vagy a mélybe hulltak. Büszke Magyarságunk Cafatokra tépve, Ha a Múltunk meghal, mi sem Maradhatunk élve. Március idusán Jelenünkre nézünk, Most illik boldognak lennünk, Mivel hogy most élünk. Nem külső körülmény, Pénz, vagy végzet árja, A… Tovább »

Kifordítom-befordítom, Bár csak bunda a bunda, De egyiknek bazilika, Másiknak meg rotunda. Huszonegyedik századi Fül gyakorta félrehall, Köszönő viszonyban sincs már Egymással jobb, meg a bal. Önmaga számára mindnek Önmaga a ráció, De külön-külön mindegyik Egész más dimenzió. Kifordítom-befordítom, Mindig bundaként makog; De palástnak látja, aki Állandóan hunyorog. Hogyha rossz, globál szólamok Észen erőt vennének,… Tovább »

Csenevész Tavaszunk Tüdőbeteg fajta, Öröm-inkubátor próbál Segíteni rajta. Savanyú reggelek Napfény után sírnak, Történelmet rövid távon Nem poéták írnak. Átmeneti kabát Fázik reggelente, Eleve rendelt rossz jövő Ránk a fogát fente… Csenevész tavaszunk Suttogását halljuk, Bennünk lehet a Kikelet, Ha mi is akarjuk.  ... Tovább »

Mint egy fiatal családban… Az apa vezet, Mellette a felesége, Hátul a gyerek… Anyagilag a nulláról Kezdtük valaha, Másnak ez a startvonal – mi Most értünk oda. Autós családi idill – Kis aszfalt mese – Nálunk ennek éppen most jött El az ideje. Mint egy fiatal családban; Kicsi a rakás, A családi négy keréken Közös… Tovább »

Apává és férjjé lettem; Volt értelme megszületnem. Álmom, Létem, Valóságom; Van gyönyörű kis Családom. Apaság felelőssége A kamaszkor tisztes vége. Apává és férjjé lettem; Lányaimat felneveltem. Anyag múlik, Élet marad; Szerelemből – Jövő fakad. Boldogságom, Célom, Létem; Teszem a kötelességem.  ... Tovább »

Matéria – rossz bilincs; Kevés a “van”. Sok a “nincs”. Virtuális minden kincs; Rejti megfagyott kilincs. Sok a “nincs”, Még több a “sincs”. Szálanként hullik a tincs. De ahol a “van” elég, Fürgén szalad a kerék. Ha egyenes a derék, Tisztesen jöhet a vég.... Tovább »

Istent sohasem lehet megkerülni… Mondták halottnak, Sosem létezőnek, Hogy butaság teremti a Teremtőt, Vagy puszta félelem… Nélküle mégsem élhet Semmi sem…   Magunk teremtünk majd Isten helyett Itt lenn a Földön paradicsomot Szent erőszakkal, Osztályöntudattal, Egyszerre véget ér az elnyomás, És lesz helyette majd Valami más…   Erőszak erőszakot eltöröl, Jön a dicső világforradalom, És… Tovább »

Bíborpalástot ölt az alkonyat, S mint vén pap, néz a lét-gyülekezetre. Arcán sötét, körkörös est-bozont, Mögötte a szentély: A Horizont… Alkony-liturgia… Csak Istennek kell megszólalnia… Alkony-aranyban pompáznak a fák… Isten temploma Az egész világ…... Tovább »

Fojtogató hétköznapi gondok; Sohasem nyugszanak a bolondok… Sok kakasnak, ha van szemétdombja, Kukorékolás a legfőbb gondja. Sűrű a kis célú serteperte, Tyúkperek kotkodácsolnak szerte. Fojtogató hétköznapi gondok; Világ ellenére vagyok boldog.... Tovább »