Pete László Miklós versei

Tél-tépázta tegnapokra Itt az új Tavasz-Jelen, Múlt-ládába zárul a fagy, Meg a kétség hirtelen. A Tél minden hozadéka Múlt hideg kövére ül, Helyettük az embereknek Tavasszal tán jobb kerül. Havas, jeges kényszerpálya A Múlt öblében marad, Kikeletkor kivirágzik Majd a szabad akarat.... Tovább »

Sokszor eltemették, Mégis újra él, Amíg ember lesz a Földön, Mindig visszatér. Örökifjú mese Nem lesz vén kacat, Íróasztal-doktrínákon Hangosan kacag. Cselekménytelenség, Sápadt, hervatag, Ami már holtan született, Hulla is marad. Szomorú profánság Holttá keserül, A vérbő, vidám mese meg Újjá nemesül.... Tovább »