Pete László Miklós versei

Idő-part, hullámverésben…Egyszer volt…Valaha…Régen…Képzelt idilli jövendő;Fölénk tornyosul az Idő…Látszólag együtt fut velünk,Rágja testünk, edzi lelkünk…Idő-part – hullámverésben…Állandó menekülésben….Körkörös vagy lineáris –Semmiképpen sem lojális…Talán egyszer,Talán többször;Lefutja létét a Göncöl…Ki nem hunyó öröklétben…Idő-part –Hullámverésben.  ... Tovább »

Lenn a Földben van a Múlt, Égben a Jövő De csak Ég és Föld között Van életerő. Álmokat és szellemeket Elfújhat a szél, Jót tenni csak az tud, aki A Jelenben él.... Tovább »

Fagy-álmok ropogós jegén Mendegél a Tél; Bolyongó jövő-lidércet Utol sose ér… Ma minden reményen túlnő, Égboltig felér, Holnap a szűk múlt-kabátba Mégis belefér. Mendegél, Mendegél, Mendegél a Tél, Mire jégkorszakká serdül Régen véget ér. Utópiák mélyföldjein Homok jégverem, A lombhullató doktrína Ott vadon terem. A polkorrekt Herculesnek Asszonycsecse nő; Marx tömött szakállát hordja Hibrid csecsemő…. Tovább »

Szerelem első látásra; Rég elmúlt a nap, Mégis évtizedek óta Tart a Pillanat. Munkahelyi étkezdénél Van regényesebb Ismerkedésünknél mégis Ez volt a keret. Egymással szemben ültünk le Egy őszi napon; Az a pillantás számunkra Ma is – hatalom. Szerelem első látásra Egyszer adatik, Lélek, világ, Lét, Szerelem Egybetartozik.  ... Tovább »

Dogmicsek elvtársak Történelemképe; WC-firka virtuális Jövendő egére… A liberál magát Szabad elvnek adja, Mégis úgy tűnik, leginkább Marx az öregapja. A globál média Olyasmit dadog ma, Minek fele ostobaság, Másik fele dogma. Dogmicsek elvtársak Történelemképe; Régen a múlt rossz szelleme, Ma a jövő réme. Képlet-történelem Papír hátán boldog; Embert-Istent teremtenek A lelketlen dolgok. Dogmicsek elvtársak… Tovább »

Mint régi téli képeslapokon, Minden fehér… A háztetőn, A fákon, Hó remeg; Havas járdákon Havas emberek. Tejszínű a házak fagyos fejéke, Fehéren bólogat A hideg, téli béke… Hideg téli béke…. Amerre kiterjed a szemhatár, Ül csendesen A hófehér halál… A hideg fény a fagyban nem fakul, Vár fehéren És makulátlanul… Az anyag pompás Hófehér hatalma,… Tovább »

Hajlik az út Jövő-ködbe; Ötvennégyből – ötvenötbe. Lódít az Idő előre; Ifjú Múltból – vén Jövőbe. Lassan porlik a szürke köd; Egy hónap híján – ötvenöt. Ami anyagi, elévül; Isten bennünk – sose vénül.... Tovább »

Szerelem-alaponÁll az Életünk,Évtizedek emlékhadaMosolyog velünk.Ketten voltunk egykor,Létünk hajnalán,Évek alatt érkezett mégKét gyönyörű Lány.Szűk térben zajlott aKözös életünk,Volt egyetlen kis szobánk ésKét szép Gyermekünk.Szerelem-alaponÉl az Életünk,Amíg élünk, még tovább isEgyütt építünk.... Tovább »

Hajdani szép telek… Magasról néz a hó-oszlop le rám, Utat vág benne Apám… Hajdani szép telek… Élő képeslap-fenyő Integet… Emlék-köd alján hevernek A partra vetett Régi, szép telek… Hajdani szép telek Ködön át néz a múlt-oszlop le rám, Alatta fekszik Apám…... Tovább »

Időcsúszdával a Télbe, Sötét Jövő-messzeségbe… Létünk orrával előre, Sötétlő Jövő-erdőbe. Meredek csúszdán lefelé, Sorsformáló Jövő felé. Időcsúszdával a Télbe, Zimankóba, fagyba, jégbe… Fagyos elvi rációba, Mínusz húszba, jégbe, hóba… Vízözönre váró ágba, Jeges doktrína-világba… Időcsúszdával a Télbe, Mindörökké jót remélve. Új Időbe, új világba, Tavaszi patak partjára. Száll a csúszda idők mélyén, Isten mosolyog a… Tovább »