Pete László Miklós versei

Sarkvidéki fagy-seregek Tombolnak a világ felett. Az éjszaka sötét verem, Megfagy minden késedelem. Fagyos a globál-média, Mínuszban a matéria… Sarkvidéki fagy-seregek Profán szonátája recseg. Ha a profán égig koslat, Új jégkorszakokat hozhat. Anyag-ember kívül hevül, S mindörökké fázik – belül. Sarkvidéki fagy-seregek Selejteznek lét-egeket. Hogyha bekúszik a hideg, Fátum diktál mindenkinek. Isten sem segíthet azon,… Tovább »

Újév után jön a Mély Tél ideje, Ez az év egyik legnagyobb Próbatétele. Most van uralmának Csúcspontján a Tél; Azt hiszi, mostantól minden Tavasz elvetél. Profán mezőn nem terem a Szabad akarat, Az ördög dollárdíszben is Fekete marad.  ... Tovább »

Farkasordító hideg; Fáznak bigott tévhitek. Reszket egész széria Hideg ész-matéria. Izmus-sereg didereg, Koholt jövő-terv remeg. Farkasordító hideg, Vacognak a nemhitek. Propaganda hentereg, Reklámkígyó tekereg. Nemhitekben fagyoskodnak Nemhit-hívő emberek. Farkasordító hideg; Isten hisz Mindenkinek…... Tovább »

Tombol a Tél, hó szakad, Kóbor Jövő elszalad… Jelen zimankó-szava Hív elvtelen alkura. Kegyetlenkedhet a Tél, Bolond, aki nem remél… Tombol a Tél, hó szakad, A világ egy Pillanat… Az anyag csak jég-redő, Isten bennünk a Jövő.  ... Tovább »

Vékony holdsarló remeg, Új esztendő didereg. Fagy, a deres vén pupák Idő-idegzetet rág. Minden lélek reszketeg, Triumfust ül a hideg. Vékony holdsarló remeg, Nézik téli emberek. Ragyogó fényhez kevés A bicegő napsütés. Új év új jelent terem, Akad új gond hirtelen. Igaz szabad akarat Csak a Lélekből fakad. Kósza Remény szendereg, Vékony holdsarló remeg.  ... Tovább »

Múlt-paripán, Jövő-útra, Kötelező élet-túra. Aki Múlt-nyergéből leszáll, Annak sorsa: mocsár-halál. Aki keres más múltakat, Abból csak ló lesz, nem lovag. Múlt-paripán Jövő-útra, Hétköznapi csodakútra… Jelen-szamár csontos hátán Nem lovagol, csak a sátán. Doktrína-füstöt ereget, Iszlám jövővel fenyeget. Múlt-paripán Jövő-útra; Kötelező élet-túra. Múlt-paripán lovagolva Jövő-istállóba tartva… Jövő-istállóba tartva, Jelent a Jövőbe hajtva… A Múlt-paripa nyergében Megállni… Tovább »

Új esztendő első napján Fagy táncol a kert kalapján. Bágyadt téli Nap integet, Idő ver ködbe új szeget. Vén január hóról mesél, Emlékeket idéz a szél. Új esztendő első napján Alvadt vér elrozsdált szablyán. Európa torka dugult, Valahol most vész el a Múlt. A felszín – gazdátlan kabát, A köz még védheti magát. Új esztendő… Tovább »

Szilveszteri napsütésben Áll az óév – útra készen. Fennen leng az idő szárnya; A Múlt már a Jövőt várja. Véletlen áll – friss erőben; Csomópontján – a Jövőben. Szilveszteri délutánban Sok százezer őrült vágy van. A pilleszárnyú képzelet Karjában trónol a “lehet”. A Jövő a Csodát rejti; Üres tőgyét lehet fejni… Szilveszteri éjszakában Évezredes részeg… Tovább »