Pete László Miklós versei

Bő negyedszázad Szerelem Él meghitten Veled, velem. Egyszer régen, Nagyon régen, Egész világ ellenében… Mindenki lebeszélt róla, Ha rájuk hallgattunk volna… Bő negyedszázad Szerelem; Kellek Neked – Kellesz nekem. Kezdődött – első látásra; Holtig-örök pillantásra. Azóta közös a Létünk, Folytatódik – amíg élünk. Bő negyedszázad Szerelem; Én Veled, Te pedig Velem. A korhatag nyolcvanasok Emléke… Tovább »

Őszi pompa, színezüst, Még ragyog az Élet, Átsugárzik még a nyári Napsugár-igézet. Gáláns, büszke őszelő, Déli Napja áldott, Munkakedvvel pótolja a Régi ifjúságot. Szeptemberi kora ősz, Vad tüzek lohadnak, Csak a bolond érzi magát Búsképű lovagnak. Őszi pompa, színezüst, Ködfalak lebegnek, Új Hiteket az Ősz a Régi Szerelemnek.  ... Tovább »

Márciusi ébredés, A tél tovalett, Vidám szelek keringenek A világ felett.   Ásítozik a világ, Kócos a haja, Kivirul a bokrok alján Ezer ibolya.   Köd-tömeg oszladozik, Halkul a pimasz, Személyes felelősségre Nevel a Tavasz.   Márciusi ébredés, Szikrázik a fény, Lelkünkben is kertünkben is Nő a televény.   Márciusi ébredés Halállal perel, Bármilyen a… Tovább »

Múlttá simult már a Nyár Az emlékezetben, Ősz zsoldjában ragyog a Nap, Vén szeme se rebben. Csípős már a virradat, Sárgul a fa lombja, De barnára sül délután A szeptember combja. Odalett a Nyár kevély, Vad lelkesedése, Bár az Ősz az öregedést Még nem veszi észrre. Múlttá simult már a Nyár, Emlék-fallal födve, Elvonul a… Tovább »

Örökifjú Szerelemben, De vénülő szemmel Látja Isten keze nyomát A Földön az ember. Filozófiai síkon Göröngyös a pálya, Elvadult lapos anyagelv Rossz hepehupája. Eretnekké válnak bennünk A szépséges esték, Mert nem hisszük, hogy az embert Dolgok teremtették. Örökifjú Szerelemben, De vénülő szemmel; Tudjuk, hogy a Kötelesség Sohasem ereszt el. Örökifjú Szerelemben, De vénülő szemmel Látja… Tovább »

A hangod éltet, mosolyod erőt ad, A pillantásod meghitt tűzzel éget; Szeretlek Téged!   Szemed fényében megfürdöm naponta, Minden érintésed újabb igézet; Szeretlek Téged!   Nagy lomha lejtőn gurulnak az évek, Titkos múltunk gyarapszik minden percben, És csordogálunk Szép közös mederben.   Amíg számomra időt mér az óra. Hozzád szegődtem Létre, Kedves szóra.   Meghitt… Tovább »

Hulló őszi eső-bánat; Isten egyszer belefárad… Él a Remény, tombol a Nyár, De a vége mindig csak – sár. Ősz és Tavasz, Élet, halál; A Látszat soha meg nem áll. Hulló őszi eső-bánat; Jelen mossa a Múlt-kádat. A Lét élten túl is éget; Örökkévaló az Élet. Csak Remény hoz Jövő-ágat; Hulló őszi eső-bánat.... Tovább »

História-kőmozsár A vénségtől fújtat, Nyúlós-nyálkás képletekké Zúzza szét a Múltat. Zuhognak a doktrínák, Elsikkad a lényeg, Nem is látszik, hogy a Múltban Már emberek éltek. Műanyag história A belátást falja, Nem is marad Történelem, Csupán a legalja. História-kőmozsár A butaság őre, Nem hagyja, hogy legyen pénzünk Életre, Jövőre. Globalizált végbazár Az infernót várja, Rossz műanyag… Tovább »

Bús, csepegő január Hópehely lovagra vár.   Ádventtelen napokon Robotol a sok rokon.   Nyírkos világ-széleken Dübörög a félelem.   Bús csepegő Január, Ködös, álombeli vár.   Álom-ködben démonok, A Jövő gyomra korog.   Zord felleg szép hitre ül, Az Akarat egyedül.   Bús, csepegő Január, Hallgatag a vén határ.... Tovább »

Míg van mit félteni,Míg van mit védeni,Amíg egy csöppnyi kis remény terem,Hát: NEM! Míg van elég erő,Amíg lehet Jövő,Amíg akad még cél és értelem;Hát: NEM! NEM,NEM,Nem és nemNem adjuk el magunkatSohasem. Bugyirózsaszín szólamokatFuvoláz a nemhit,Hogy csak ennyit,Csak ennyit,De ha ott állnánk hódolatra készen,Majd kiderülne:SemmiértEgészen… NEM,NEMNem és NEM.Amíg egy csöppnyi kis remény terem,Hát: NEM!  ... Tovább »