Múlttá simult már a Nyár
Az emlékezetben,
Ősz zsoldjában ragyog a Nap,
Vén szeme se rebben.
Csípős már a virradat,
Sárgul a fa lombja,
De barnára sül délután
A szeptember combja.
Odalett a Nyár kevély,
Vad lelkesedése,
Bár az Ősz az öregedést
Még nem veszi észrre.
Múlttá simult már a Nyár,
Emlék-fallal födve,
Elvonul a mindig ifjú
Nosztalgia-ködbe.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: