Zsákutca van jobbra-
Balra;
Vagy felkenődünk a falra,
Vagy mint hegyen döglött béka,
Zuhanunk a szakadékba.
Halál cikázik a kertben,
Mosolyokban, levelekben;
Röhögésben halál roppan –
Talán már mindenütt ott van…
A külvilág létet sokall,
Szőrös kamat halált sugall.
Kelet-despotikus kórság,
Atlanti-nyugat hazugság
Mételye száll ágról ágra,
Száll országra, száll világra….
Hogyha nem lesz saját utunk;
Semmiért, semmibe futunk.
Halált hívnak esős rögök;
Minden dalból halál röhög.
Minden lélek repedt fatál,
Rajta vigyorog a halál.
Zsákutca van jobbra-
Balra;
Vagy felkenődünk a falra,
Vagy mint hegyen döglött béka,
Zuhanunk a szakadékba.
Egy életunt ország pihen,
Halál szunnyad Mindenkiben.
Balra rossz számszaki végzet;
Jobbra zsarnoki enyészet.
Balra halál, jobbra halál;
A Lét mégsem vesztésre áll.
Elapadt az élet árja,
Mindenki a halált várja.
Egy életunt ország piheg;
Jövője nem lesz senkinek…
Új ösvényre kéne menni,
Amire nem lépett senki.
Halál keze mindig hosszabb,
Évről évre egyre rosszabb.
Az életunt szkepszis önhitt,
Harminc éve úr a nem-hit.
Egy életunt örök hűség;
Tövis-verte keserűség.
A könnyebb mögött hét határ,
A neheze halálra vár.
Egy életunt ország felett
Se angyal, se végrendelet.
Isten hallgatag odafent,
Jövőt helyettünk nem teremt.
Életuntra nem vár semmi,
Mégis muszáj menni – menni.
Reklám-halál dalol nekünk;
De – megszülettünk – hát megyünk…
Zsákutca van jobbra-balra,
Se szakadékba, se falra…
Ha hátra jobb jövőt hagyunk,
Akkor majd meg is halhatunk.
Járt utakon torz koponyák,
Új ösvényen megyünk tovább.
Hápog puffadt kamat-kacsa,
Őrjöng száz önjelölt basa.
Gyilkol minden hazug mese;
Nem is nézünk egyikre se.
Messze-messze fény imbolyog;
S fent az Isten
Ránk mosolyog.