Egy életunt ország

Zsákutca van jobbra-

Balra;

Vagy felkenődünk a falra,

Vagy mint hegyen döglött béka,

Zuhanunk a szakadékba.

Halál cikázik a kertben,

Mosolyokban, levelekben;

Röhögésben halál roppan –

Talán már mindenütt ott van…

A külvilág létet sokall,

Szőrös kamat halált sugall.

Kelet-despotikus kórság,

Atlanti-nyugat hazugság

Mételye száll ágról ágra,

Száll országra, száll világra….

Hogyha nem lesz saját utunk;

Semmiért, semmibe futunk.

Halált hívnak esős rögök;

Minden dalból halál röhög.

Minden lélek repedt fatál,

Rajta vigyorog a halál.

Zsákutca van jobbra-

Balra;

Vagy felkenődünk a falra,

Vagy mint hegyen döglött béka,

Zuhanunk a szakadékba.

Egy életunt ország pihen,

Halál szunnyad Mindenkiben.

Balra rossz számszaki végzet;

Jobbra zsarnoki enyészet.

Balra halál, jobbra halál;

A Lét mégsem vesztésre áll.

Elapadt az élet árja,

Mindenki a halált várja.

Egy életunt ország piheg;

Jövője nem lesz senkinek…

Új ösvényre kéne menni,

Amire nem lépett senki.

Halál keze mindig hosszabb,

Évről évre egyre rosszabb.

Az életunt szkepszis önhitt,

Harminc éve úr a nem-hit.

Egy életunt örök hűség;

Tövis-verte keserűség.

A könnyebb mögött hét határ,

A neheze halálra vár.

Egy életunt ország felett

Se angyal, se végrendelet.

Isten hallgatag odafent,

Jövőt helyettünk nem teremt.

Életuntra nem vár semmi,

Mégis muszáj menni – menni.

Reklám-halál dalol nekünk;

De – megszülettünk – hát megyünk…

Zsákutca van jobbra-balra,

Se szakadékba, se falra…

Ha hátra jobb jövőt hagyunk,

Akkor majd meg is halhatunk.

Járt utakon torz koponyák,

Új ösvényen megyünk tovább.

Hápog puffadt kamat-kacsa,

Őrjöng száz önjelölt basa.

Gyilkol minden hazug mese;

Nem is nézünk egyikre se.

Messze-messze fény imbolyog;

S fent az Isten

Ránk mosolyog.