Halvány fényű őszi csillag

Halvány fényű őszi csillag

Pislákol fent szüntelen;

S jól tudja, hogy lent a Földön

Csak a munka bűntelen.

Elterül lomhán a Múltunk,

Mint ütött-kopott csobolyó,

Vágyakozva néz vissza rá

A szomjas, vén Földgolyó.

Fogyatékos emberiség

Sose talál jó utat;

Nem boldogság, harmónia,

Csupán pénz után kutat.

Halvány fényű őszi csillag;

Fényes a Hold és kerek –

Hatalmasabb ám az Élet,

Mint akárhány fergeteg.

Amit nagynak, erősnek vél

Kapzsiság és hatalom;

Az nem egyéb játékszernél,

Rongy, lom, bágyadt unalom.

A piac-profit vallásnak

Pénz a bálvány-istene;

Többet imádkoznak hozzá,

Mint amennyit illene.

Halvány fényű őszi csillag,

Most van Ítéletidő;

Eldől: halva születik-e,

Vagy elvetél a Jövő.

Múltunkban, a lábunk alatt

Egész holt-galéria;

Fejfájuk a szájhagyomány,

Meg a mitológia.

Ha beléjük lehelhetnénk

Csak egy percre Életet;

Kiröhöghetnénk az egész

Pénz-elméjű végzetet.

Halvány fényű őszi csillag,

Csak pislákolj szüntelen;

Maradjon a hit, az erkölcs

És a munka – bűntelen.