A Nyár levetett ruháit
Már Szeptember viseli;
Előbb-utóbb rájön majd, hogy
Ez a köntös nagy neki.
Kánikula-kabátjában
Parádézik dölyfösen;
Hátha a sok buta madár
Nem repülne rögtön el.
Nyár-jelmezben jött Szeptember,
Hátha behódol a Nap,
Hátha jut még alamizsna;
Hosszú, tüzes pillanat.
Jelmezben oson Szeptember,
Verőfényes szép napon,
Mint fiatal lányok közé
Festett bajszú vén kujon.
Dicsősége tetőpontján
Nyári mezben tetszeleg,
Örökségül itt maradt rá
A tűzruha, a meleg.
Hamarosan leleplezi
Egy csípős hajnal, s a dér;
Őszre kondít a vén Idő,
S a szomjas föld inni kér.
Megszólal majd a távolból
Október hideg szava;
S míg el nem fogy, Szeptember is
Lehet kissé – önmaga.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: