Pete László Miklós versei

Ideje lesz a Békének, Ha majd tisztán szól az Ének. Ha majd globál sajtóbokor Nem gyilkosokat pártfogol. Ha láthatatlan dollárok Nyomán nem nő ezer átok. Ideje lesz a Békének, Ha a csókok csókot érnek. Ha gonosz perverz bűvölet Helyett lesz végre: becsület. Ha tűnik a hamis mérték, S érték lesz újra – az Érték. Ideje… Tovább »

Egy jobb világ szent reménye Ritkán merészkedik fényre. Felül realitás-salak, A jobb Remény: búvópatak. Anyag-üdvösség: maszkabál, Profán kárhozatra – halál. Egy jobb világ szent reménye Kevesekben marad élve. Lét értelme redukálva, S a Remény nem marad állva. A puszta létfenntartásba Lett az Öröklét elásva. Egy jobb világ szent reménye Tartja a világot élve. Hogy ne… Tovább »

Látjátok, feleim, Silány koszt A poszt.   Gyakran tárgya Trágya, De az sem való, Csak hintaló; Csak komposzt A poszt.   Szép tájék A szójáték, S ha jön sietve, Nem keresve; Valóban szép Ajándék. Egészségedre váljék, Ha ártatlan a szándék.   De magában csak negál, Önmagáért helyt nem áll, Vén dög Ördög Üstje; Pokolba húz… Tovább »

Nyártékozló messzeségben Új nosztalgia fogan, Hadd sírják vissza, ha elszáll, Ezt a Nyarat is sokan. Nyári arany hajnalokban Nem csillan még őszi rőt, Hétköznapok szórakozzák Posvánnyá a szent Jövőt. Nyári álmok idejében Kevés bátorság akad, Csak kevesen használják ki Az áldott Béke-Nyarat. Nyártékozló messzeségben Kárörvendés mocorog, Seregszemlét tartanak ott Az újabb kudarc-sorok. Ha kudarcos nyártékozlást… Tovább »

Hétfő reggel a kastélynál Számos régi ismerős, Ki lesz gonosz? Ki intrikus, Ki lesz majd a mesehős? Hány vitéz fog szerepelni? Lesz-e királyfi, de hány, Hogyha a szereplőgárda Egytől egyig – csupa lány… Árnyék alatt szikráznak az Éjjel született sorok, Kis hercegnők bandukolnak, S a boszorkány vigyorog. Hol füvön, hol meg színpadon Jelenetet csiszolunk, S… Tovább »

Új a tábor-összetétel, Nincs darab, megfelelő, Mesejátékot körmölhet Most a táborvezető. Gyorstalpaló-darabíró Délután és éjszaka, Ilyenkor még ma is elfog Némi kis nosztalgia. Némi vidámságot mindig Hordoz az Élet-barakk, Most ér véget ez a rigmus, Hadd készüljön a darab.  ... Tovább »

Magyar Nyárban, Magyar Nyárban, Júliusi Élet-várban… Öntörvényű  Nyár-cimbora, Hol eső, hol kánikula. Sok csipetnyi szorongás van Kárpát-medencei Nyárban. Lesz ítéletidő bőven, A Nyár – szünet az Időben. Magyar Nyárban, Magyar Nyárban, Régi Szerelemben, Vágyban. Ötven felett is szép a Nyár, A boldog óra “csúcsra jár”. Irigy Múlt és öntelt Jele; Az Élet célja: Szerelem. Magyar… Tovább »

Végtelen a Tér, Minden körbeér, De célba csak akkor érünk Ha Isten kísér. Profán gépi táj, Műanyag lapály, Gazdaság-teóriákat Bőg A mű-dagály. Doktrína-szekér Célba sose ér, Egydimenziós utakon Isten Nem kísér. Végtelen a Tér, Minden körbeér, De célba csak akkor érünk Ha Isten kísér. Hegyfok-meredek Intrika pereg, Vérontásra készülődnek Istentelenek. Közöny zakatol, Hazug zene szól,… Tovább »

Frissen vágott fűlepel illata tölti az udvart, Alkonyi szélben zsong a madárdal, langyos az este; Lombkoronás tavaszunk most tartja az Éggel a nászát, S esti csicsergés jósol a Földnek boldog időket.   Nincs akadálya a Földön az emberi boldogulásnak, Nem Természet adta szabályból lett a szegénység. Gátat a Föld nem emel, csak önmaga ellen az… Tovább »

Mámorosan szép tavaszi alkony, Virágillat, meghittség, nyugalom, Körülvesz, éltet, mint Létet az álom: A Feleségem, S a kis Otthonom.   Megszentelték estéinket az évek, S míg zúg a Történelem moraja, Áll emlékeink áttetsző fala; Fölénk borul az ég, S a körtefa.   Nehéz nap volt: nyegleség, intrika, Bürokrácia, sok gond, száz verem; Itthon vagyok már,… Tovább »