Frissen vágott fűlepel illata tölti az udvart,
Alkonyi szélben zsong a madárdal, langyos az este;
Lombkoronás tavaszunk most tartja az Éggel a nászát,
S esti csicsergés jósol a Földnek boldog időket.
Nincs akadálya a Földön az emberi boldogulásnak,
Nem Természet adta szabályból lett a szegénység.
Gátat a Föld nem emel, csak önmaga ellen az ember;
Bár a szabadság birtokosának küldte az Isten,
Gyermeki, rossz játékainak még mindig a rabja.
Méltóság meg a szépség isteni képe az Alkony,
Meghitt, szép nemes éjszaka jön majd, része a Rendnek;
Működik ostoba rendeletek híján is az Élet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: