Pete László Miklós versei

Novemberbe lép az év, Pihen a folyami rév. Tompa fényű novemberben Fényről álmodik az ember. Kicsi otthon, kicsi ház, Jókedvű füst koronáz, Álmunkra és reményünkre Kis tűzhely vigyáz. Novemberbe lép az év, Gubán szunnyad a hírnév, Tompa fényű novemberben Hírről álmodik az ember. Eső hull a betonra, Szürke felhő hegyorma Úgy feszül a fejünk felett,… Tovább »

Egy nehéz év haldoklik hólepelben,A világ csillámlóan szép – s rideg;Kint didereg a vénséges December,És bent a jó melegben:Emberek.A jót keressük, hogyha jóra várunk,S míg Idő hátán életünk pereg,Kívánjuk másnak is, amire vágyunk:Áldott, szent karácsonytMindenkinek! Csikorgóan rossz év fetreng a hóban,S már ott toporog a következő,Még mindig bízunk szép napokban, jóban,S hogy lesz majd elég… Tovább »

  Apró-cseprő kis fenyőfa,Tölti be a kis szobát;Azt suttogja, hogy az összesIgaz ember: jóbarát. Sötét, rövid téli naponKis szobában meghitt fény;Hirdeti, hogy a világbólSosem fogy el a remény. Ha odakint a világnakEl is borult az ege,Éltet minket egyelőreA kis gyertya melege. Kis gyertya, szerető család,Szép kellemes és nemes;Amíg egymásnak létezünk,Élni mindig érdemes.   Kis szobában… Tovább »

Múlt tűzhelyén Jövő serceg, Csillagórák, csillagpercek… Idő ablakán benéznek A gyorsan suhanó évek. Vén Idő a világ gátja, A végét Isten sem látja. Múlt tűzhelyén Jövő serceg, A Jelen hasztalan henceg. Jövő gyengül, ha Múlt fakul, Ami modern – gyorsan avul. Akarat az Idő elve; Nincs előre elrendelve. Múlt tűzhelyén Jövő serceg, De Jelenben él… Tovább »

Rossz a világ? Az meglehet. Jobb nem is lesz soha; A jó? Amennyit meglelünk, Mindig csak  akkora.   Zord a világ? Az meglehet. A Létezés maga, Ha Élet éppen nincs jelen, Csupán entrópia.   Az Élet rossz? Az meglehet. Bár szidni kár nagyon, Elmúlik önmagától is, Én ezt még így tudom.   A gonosz győz?… Tovább »