Pete László Miklós versei

Május oldala sajog, Jönnek csőstül a bajok. Tavasz-kulisszák sora Esős, szeles, rozoga. Az ég kékséget feled, Felhődzik ál-kikelet. Erőszakos fellegek Takarják a mennyeket. Anyag Álmon lépeget, Gúnyolván az Életet. Május-kulissza mögött Tán valami eltörött. Hogyha a Jövő balog, Legfeljebb korán halok. Ami rossz: nem tehetem; Istené a kegyelem. Május oldala sajog, Jönnek csőstül a bajok…. Tovább »

Nyári égen, nyári égen Huncut szellő szárnyra kap, Nyári égből sugarait Vígan ontja már a Nap. Nyári égből, nyári égből Sugárzik a szeretet, Nyári égnek nyári napján Az ember boldog lehet. Nyári égnek, nyári égnek Ékessége a béke, Nyári napnak nyári ege Múltunk legszebb emléke. Nyári égbe, nyári égbe Új dalok zenéje száll, Nyári reggelt… Tovább »

Még nem veszett el minden, Európa! Még van tovább, A Múltad még ragyog, Még van értelme Jövőről beszélni, De Vezetőid – alkalmatlanok. Még nem dúlták fel Martell Károly sírját, Az összes katedrális épen áll, A dédunokánk talán még kiköthet Egy értelmes Jövő partjainál. Még nem csúsztunk a középkorba vissza, Még nem vett erőt rajtunk Végzet-kvóta,… Tovább »

Olvad a felhő vajpuha égen, Tombol a kései nyár; Perzsel a fülledt, tétova nappal, Hűsöl a lusta madár. Álmatagon, Hallgatagon Függ az égen a Nap; Erőre senki se kap. Forr a melegtől városi utca, Fullad az ócska kapu, Szomjasan állnak a hősi akácok, S szárad az úti lapu. Nyomasztóan Szomjasztóan Áll az idült levegő, Széjjel… Tovább »

Tábortűznek füstje lebben, Múlt és Jövő a Jelenben Életről beszél; S a Göncölszekér Felettünk Regél. Vidám arccal ropog a tűz, Kínzó gondot semmibe űz Csillag-láthatár, Szeretettel Vesz körül A nyári illatár. Nyári este dédelgeti, Mokány, hetyke tűz eteti A kis csapatot, Amit Isten Ajándékul Jó szívvel Adott. Tamás a szót jól forgatta; Múltunkat jövőnek adta…. Tovább »

Ilyen őszünk sose volt, Tapsikol a telihold, Izzad élő, Dermed holt, Ilyen őszünk sose volt. A kései hőség hörög, A képzeletünk dübörög, Lassú Idő gyorsan pörög, A jövendő ege dörög. Talányos a telihold, Ilyen őszünk sose volt. Az ország csontváza zörög, Szorongatják brancs-kölcsönök, Elfuserált lövészárkok, S ködbe lopott milliárdok. Kárörvendő telihold, Ilyen őszünk sose volt…. Tovább »

Még nem jött el a perc… Amikor tovasurran az Élet; Csendesülnek a zengő alkonyi fények, S egykedvűen csüggeteg ősszé Öregednek a tegnapi ifjú remények. Még itt vagyok, Öregedő napom nem szárnyal fent, De még Ragyog. Még nem jött el a perc… Amikor fellegparipák dübörögnek; Száraz falevél-halmok sóhajtva zörögnek, S fagytól nyűgös pirkadatok csókért könyörögnek A… Tovább »

Talpra esik a világ,Bárhogy’ hajigáljuk,De nem billen felénk, ha aSült galambot várjuk. Hosszú távon sohasemVaksi a szerencse,Kevesebbet nyom a profit,Mint egy kis tál lencse. Luxus az elrendelés,Mint húson a prézli;A végzet-pitbullt az emberÖnmaga tenyészti. Talpra esik a világAtlantisz után is,Isten sose könyörtelen,Nem is joviális.... Tovább »

Hogyha a Jövő leépül, Egész világ hozzánk vénül. Hogyha a Jövő leépül, Más is kárát látja végül. Ha más föld jön menedékül, Majd az is utánunk szédül. Hogyha a Jövő leépül, Múlt se marad meg emlékül. Idő folyamán híd épül, Emlékünk semmibe révül. Hogyha a Jövő leépül, Minden valóság elévül. Időn túli erdőháton Ülünk majd… Tovább »

Vak gépem Sötét világban; Elektro-nyomorúságban, Fájdalmasan hallgatag; Tán véletlen, Vagy talán rosszindulat; Virtuális hegyszorosban Elakadt A net-patak. Holt-egyedül, Net-telenül Sóhajtoz a gép; Nehéz lehet magányosan, Ha az ember Minden tagja Ép. Netes munkám nem haladhat Sajnálom nagyon; Száraz levél dörmög kint A korai fagyon. Boldog napom Anikóval Így zárul talán, Szél keze fut vágyakozva A… Tovább »