Pete László Miklós versei

Az első tavaszi napon Fény táncol az ablakokon. Madárhangok trillája száll, Porrá kezd szikkadni a sár. Eső verte Remény éled, Mindenütt hemzseg az Élet. Az első tavaszi napon Kuncog a Jelen – fapadon. Idő-parti pusztaságban Pénz tetszeleg – koronásan. Múlt apó dől a botjára, Vágyik Jövő-unokára. Az első tavaszi napon Isten lép át egy sóhajon…. Tovább »

Ver minket az eső-kvóta Immár hosszú hetek óta. Búskomor felhő hegedül, Hull az áldás – kéretlenül. A hétköznap sárrá mállik, Jelenünk – tócsává válik. Jövőnk bölcsője jeltelen, Esőkönnyel sújt a Jelen. Ész, meg Erény – sárban lapul; Hull az eső – áldatlanul. Latyak-kvóta, eső-kvóta; Égig zeng a hamis nóta. Barantál verbális tatár, Hígan lep be… Tovább »

Hideg széllel jön Kikelet, Ólomszínű felhők felett Félelem és Pesszimizmus tekereg. Tavaszi szél hitet áraszt, Európa – jövőt választ. Nemzetek, Országok, Vagy posztmodern, Multikulti-zsibvásárrá válnak, Vagy megmaradnak maguknak, Meg Európának… Hideg széllel jön Kikelet, A zápor újra megered, Jéghideg eső; Feketére ázik a Jövő… Tavaszi szél hitet száraszt; Sok kérdés nem remél választ. A világ… Tovább »

Menni, Menni, Menni; Csak Isten tud pihenni… Az ég alatt Minden halad, A Lét mozgásból áll, Zsong, Lüktet minden Pillanat, A nyugalom: halál. Rezgés, Anyag, Energia, Ami élő: erő; Testünk – a vén Idő. Menni, Menni, Menni; Csak Isten tud pihenni… A trágár semmi téblábol, Rostokol Valahol; A perverz mozdulatlanság Önmagában: pokol. Sátán szemléli önmagát… Tovább »