Ver minket az eső-kvóta
Immár hosszú hetek óta.
Búskomor felhő hegedül,
Hull az áldás – kéretlenül.
A hétköznap sárrá mállik,
Jelenünk – tócsává válik.
Jövőnk bölcsője jeltelen,
Esőkönnyel sújt a Jelen.
Ész, meg Erény – sárban lapul;
Hull az eső – áldatlanul.
Latyak-kvóta, eső-kvóta;
Égig zeng a hamis nóta.
Barantál verbális tatár,
Hígan lep be mindent a sár.
Ember-, pénz- és szóáradat
Múltat és jövőt elragad.
Sár útjában Múltunk,
Vágyunk;
Helytállunk –
Vagy sárrá válunk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: