Didereg az éjszaka,
Reszket a köd rajta,
Csengő-bongó ádvent szavát
Talán meg se hallja.
Recseg a fagy szólama,
Pökhendi szél fújja,
Kékre fagyott a hidegben
Vén december ujja.
Fent a horizont mögött
Karácsony szikrázik,
Valahol talán a kisded
Jövő kacarászik.
Didereg az éjszaka,
Remegnek a fények,
Szobában bújnak össze a
Fáradt szenvedélyek.
Lomha sötét fellegek
Sejtelmet sodornak;
Új életről ábrándoznak
Odakinn a holtak.
Létbe merül az anyag,
Az álom a lényeg;
Kampós bottal lépegetve
Jönnek a remények.
Fent az égen Orion
Csillagokat kerget;
Lent ünnepi várakozás
Tölti be a lelket.
Didereg az éjszaka,
Hold sóhaja szisszen;
Fent is, lent is megújul a
Bennünk lakó Isten.