Pete László Miklós versei

Karácsony

Amikor eljön, reszketeg a Lélek,

És holtnak képzelt régi csodák élnek.

 

Szent karácsony…

A ködbe apró lámpa fénye vág,

S megújul bennünk

Élet és – világ.

 

Egy pillanatra az Idő megáll,

S a lusta remény végre égbe száll.

 

Szent karácsony…

Fenyőillat árja…

A tévelygőket Isten

Hazavárja.

 

Szent karácsony…

Óv, mint acélpalánk;

A Szeretet

A mi örök Hazánk.

 

Mosolyog ma a mindig néma

Hit;

Megláthatjuk most
Isten titkait.

 

Az Élet örök,

A halál halandó,

Magányos, pillanatnyi minden gyarló.

 

Amíg az ember

Csillagokba néz;

Lelkében ott

A Rész

Meg az Egész.

 

A Lét misztériumát Isten adja,

De szállást Istennek az ember ad

Őszinte, szívből jövő szeretettel.

 

Ha lelkünk szeretetre nyitva áll;

Kisjézus bennünk szállásra talál.

 

Meghitt szavak, karácsony, tiszta csend;

A szeretet világokat teremt.

 

Szeretve néz az Ég,

És hord a Föld;

Az Isten értünk

Mindig testet ölt.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!