Ötven felett kezdődik már Szeptember,
Még napsugaras, mint a régi Nyár,
Még csókra éled hajnalban az ember,
De már ködösebb lesz a láthatár.
Fényét a Nap már bágyadtabban ontja,
Felnőttebbek lettek a csemeték,
Plasztikusabbá vált a Lélek gondja,
S az évek sora szikrázó nyakék.
Régi vonásaink kiélesednek,
Szeptember ránca a szemünk alatt,
Az őszi alkonyok könnyen felednek,
De bensőséges minden Pillanat.
Ahogy mélyülnek arcunk ráncai,
S ahogy az őszi gondok cseperednek,
Szorosabbak az Idő láncai,
S a csókok napról napra édesebbek.
Mind nehezebb, ahogy a szívünk dobban,
A múló Élet, mint malomkerék;
Árnyékunk másokat véd egyre jobban,
S lombot növesztünk, mint a jegenyék.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: