Egyre sötétebb estéket hoz a tél közeledte;
Nyúlik az alkonyat és kurtább lesz a napunk.
Egyre kopárabb kertet láthat a tétova hajnal;
Zörgő, száraz avar reccsen a lábam alatt.
Tél barlangja felé veszi lépteit újra az évünk;
Egykor onnan jött, s ott megy a semmibe majd.
Tudjuk: tél jön, dermesztő hidegek közelednek;
Mégse reménytelenül nézünk szembe velük.
Lángol a tűz, ami felmelegíti a szürke decembert;
Ám nem a kályhában; bennünk ég a parázs.
Bennünk szikrázik fel a távoli gyertya világa;
Ádvent ünnepe van, tiszta csodák ideje.
Ádvent esti varázsa a gyermekkor hagyatéka;
Meghitt emléke most is felmelegít.
Gyermeki módon vártam a sok szép régi karácsonyt;
Áldott, szent örömük itt van a lelkemben.
Ádvent esti varázslata árad a szürke vidéken;
Felszikráznak a holdfénytől a körvonalak.
Tisztul az ég is: a bátor Hold tovaűzi a felhőt;
S töpreng hallgatagon fent a sudár Orion.
Méltóságteljes, hideg ádvent hozza karácsonyt;
Százezer emlék zsong, gyűlik a víg szeretet.
Mozdul a Lét törvénye, a Szépség újra előre;
Meghitt szent napokon új akarat születik.
Várjuk a Kisded jöttét meghitt gondolatokkal;
Vénül a test, meg a szó, ifjul a régi remény.
Büszke fenyő szent illata érzik az alkonyi szélben;
Hogyha szemem becsukom, látom az ünnepi fényt.
Ádvent esti varázslata szálljon a téli világra;
Áldott szent napokat jósol a gyertyavilág.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: