Mogorva lett az est megint,
Az éj kopár, rideg;
Alattomosan visszatért
A sompolygó hideg.
Tán még a Hold is megfagyott,
Sápadtan szendereg,
Halottra vált az utcakő,
S a járda didereg.
Settenkedik a télutó,
S amíg a fagy dagad,
Nem adja fel; egy kis zavar,
És végleg itt marad.
Settenkedik a Végzet is,
Amíg esélye van,
Ha sodródunk bénán-vakon
Azonnal ránk rohan.
Nem fékezhetjük a telet,
A Végzetet? Talán.
Csak ne üthessen rést soha
Az Akarat falán.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: