Nem az a szép

Nem az a szép,

Amikor éppen győz a túlerő,

És meghitt vágyra

Tűzesőben hull a szemfedő;

De szép, mikor az akarat

Végül

Ellenszegül,

S a mégis szent búvópatakja

Folyammá terül.

Nem az a szép,

Amit harsogva szór a média,

És amitől eretnekség

Minden szimfónia,

De szép, mikor az akarat

Nyugodt

És hallgatag,

És zöld pázsittá változik

A lelki sivatag.

A szép a lélek önarcképe,

Égi birtoka,

Szent bástya, amelyet feladni

Nem szabad soha.

Ha összeomlik,

És a szépből csak piac fakad,

Végünk,

S Atlantisz mindörökre

Víz alatt marad.