Pete László Miklós versei

Fut az Idő velem, Nem szegem le fejem: Van KIT féltenem.   Amíg szememben fény villan, Míg a létem el nem illan, Maradj velem soká!   Közös múltunk – meleg dunna; Ráterül a holnapunkra.   Jelenünk – sejtelmes álom, Közös hitben, közös ágyon.   Fut az Idő velem, Van KIT féltenem.   Drága Feleségem, Maradj… Tovább »

Ha élnem kell, Hogy élj tovább, Ne add alább, Nem is adod, Tudom, Ha folytatod, Hát mit tehetnék, Én is folytatom.   Ha élnem kell, Hogy élj tovább, Ha még mindig Vannak csodák, Egymásba Bújni kell, Ha dörömböl A külvilág, Hadd menjen Búsan el.   Ha élnem kell, Hogy élj tovább, Hát élek, Nem adod… Tovább »

Már nincs semmi titok; Te vagy nekem, És én – Neked vagyok.   Minden rejtély – Idő; Múltában áldoz, S így kötözi a Létet – Önmagához.   Éltünk sok ezer szerelmes napot, Itt minden rejtély Rég ronggyá Kopott.   Maradj nekem, Én maradok Neked; Bármeddig érdemes élni Veled.   Te vagy nekem Én meg Érted… Tovább »

Naprendszerben ős-egyedül, Felettünk a kék ég feszül, Vágyunk csókra, Vágyunk szóra, Élni kéne Ember módra.   Kívül éles gépi fényben, Belül puszta sötétségben Vágyunk szépre, Vágyunk jóra, Vágyni kéne Ember módra.   Egyetlen faj, mégis széjjel, Önmagát kínozza kéjjel, Áldott béke, Világ éke, Ember módra Élni kéne.   Ember-voltunk sárba dobva, Naponta százszor tagadva, A… Tovább »

Május-völgyben Távoli, zord Tél-hegyek között; Nagy újság van: A friss Tavasz Hazaköltözött.   A virágzó Tavaszpompa Nyár jöttére vár; Virágmintás Ünneplőben Virít a határ.   Ilyenkor a Vén Idő is Tán arra fogad, Lehet egyszer Még a világ Sokkal Boldogabb.   Május-völgyben A friss füvön Tavasz hempereg; Egymás szemébe néznek A fáradt Emberek.   Harsog… Tovább »

A jelen, mint szikkadt, száraz kenyér, Töredezik, Repedezik, S mint kihajított, rossz szalámivég; Romlik a város, Pusztul a vidék, Ripacskodik a pénzes söpredék, Habár az erdőt tavasz koronázza, Düledezik a becsület háza, S a gazdának Égig ér a láza….   Miért is? Eljön a tavasz Úgyis. Jövőre is. Ha más nem lesz, terem majd marharépa,… Tovább »

Május életünnepe van, Szikráznak a kertek, Minden emberi lélekben Felkacag a Gyermek.   Délceg ifjú ezüstfenyőnk – Karácsonyfa úrfi – Kertünk végében igyekszik Az ég felé nyúlni.   Kicsi juhar csemetéink Szemlátomást nőnek, Hűs árnyékot adnak egykor Életnek, Jövőnek.   Aprócska áfonyabokrunk Vágyva néz az égre, A friss fűben élni lehet Nőni lehet végre.  … Tovább »

(Mivelhogy bordalt és sördalt éppen eleget írtak már, kóladalt kevesebbet.) Buborékos barna nedű, Édes vagy, és nem keserű.   Reggel ötkor botorkálva Téged töltelek pohárba,   Napközben, ha szomjas vagyok, Általában Rád gondolok, Este, mihelyt megérkezem, Általában Neked esem,   Mint mások az ásványvizet, Hurcolok Belőled tizet,   Ha szomjas vagyok, nem elég, Belőled néhány… Tovább »

Ablakomon beleső Csendes májusi eső Áztatja a kertemet.   Friss májusi Szeretet, Rovott telet eltemet, Vígan, zölden mosolyog.   A rosszkedv már nyikorog, Pesszimizmus csikorog, Táncba hív a Kikelet.   Komor, rossz lózungos sorok, Erőltetett szimbólumok Helyett Létet akarok.   A kényelem rossz fogat, Halandzsa-létre ragad.   Alabástromtornyokat Renegát líra fogad.   Ablakomon beleső Csendes… Tovább »

Május lombsátra alatt Modern mélaság; Nem mindegy, hogy csak szállás, vagy Otthon a világ.   Vidám tavaszi szelek Játszanak megint; Ilyenkor az ember újra Jövőbe tekint.   Csendesek a megszokott Itthoni falak; Nem csábítanak külföldre Anyagi javak.   Május lombsátra alatt Boldog csók terem; Itt születhet a réginél Jobb Történelem.   Ha nem adna ihletet… Tovább »