Pete László Miklós versei

Az észt a régi Dr. Balga Osztja, A Van a Nincset Csontjáig Kifosztja; A bölcsességnek Felreped A bőre, És bölcsek bölcse lett A hülye Dőre; Már pletykaszámba megy Az ősi monda, És szépek szépe lett A ronda Konda; A kérdések kérdése Lett Banális, És Rómeo és Júlia Anális; Az igazság Hajléktalanul Reszket, És kenyér helyett… Tovább »

Méltóságos Hülyeség Világot kormányoz, Vezet rózsaszín piacú Vész-utópiához.   Globalizált édenek Jönnek akol végett, Ott majd a sok kevert egyed Haszonelven béget.   “- Gyerünk hát, gyermekeim!” – Szól a Tőke néne. – “Mostantól nem szaporodni, Keveredni kéne!”   Méltóságos Hülyeség Kegyelmes uralma; Alkalmatlan, rossz vezetők Aranykora van ma.   Bürokratikus agyaknak Kedvez a mű-végzet;… Tovább »

Melegítsd át, Napsugár, A fáradt szobákat; Ilyenkor minden pillanat Boldog perccé válhat.   Most születik a Tavasz, Új remények várnak, Mosoly-előőrsei is Megjöttek a Nyárnak.   Erőt gyűjt a napsugár, A hajnal se félszeg, Reggelenként sűrűsödnek A jókedvű élcek.   Melegítsd át, Napsugár, Töredék hitünket, Hadd tartsuk meg békességben Hírünket, nevünket.   Melegítsd át a… Tovább »

Jelen sárban, Jövő kárban, Baltával agyonvert nyárban, Silány, filléres Világban; Hajnal csípős, deres bája, Első kávé aromája, S a remények körtefája, Mi tagadás: Jólesik.   Halott nyárban, Süket árban, Halállal terhelt határban, Alamuszi Valóságban; Munka izgalmas türelme, A tanítványok figyelme, Anikó ezer szerelme Árad, Mint A mágia. Gond-cseberben, Baj-vederben, Szeptemberi novemberben, Mindhalálig tartó perben, Mégis,… Tovább »

Megint hétvége volt, És fent van már a Hold, És Lilla elment már az állomásra, És dolgozatok omlanak rakásra, És táncolt sok kobold… Megint hétvége volt…   Megint hétvége volt, És frissen átkarolt, És tekintetünk újra összeforrt ma, És napfényünk a nyár hírét dalolta, S az idő araszolt, Megint hétvége volt…   Megint hétvége volt,… Tovább »

  Meghitt magyar Március Újra itt terem, Látja, hogy álom lett a Múlt, Rideg a jelen.   Március idusai Vannak még nekünk, De sok magyar már nem tudja, Mit ünnepelünk.   Némul egyre Március, Halkul a zene, Egyre hangosabb a nihil Zaj-egyvelege.   Meghitt magyar Március Újra sorba áll, El nem keseredik attól, Amit itt… Tovább »

Még vagy nekem; Még létünk végleges, Még rám nevetsz, Még élni érdemes; Még mosolyodban alszom el, Még Élni S félni kell.   Még vagy nekem, Még él a vén Idő, Még itt vagy, még van jelen, Lesz jövő, Míg a Kezedre ébredek, Addig Még felkelek.   Még vagy nekem. Még én Neked vagyok, Még vannak… Tovább »

  A lustaság ikertestvére: Végzet, És szükségszerű társa Az Enyészet; S a kerge ész Csodát sosem tehet; De másképp is lehet!   Én nem hiszem, hogy gazdaság A lényeg, Előbb a pénz, utána meg A lények, S piac teremtésen Erőt vehet; Mert: Másképp is lehet!   Egyszer még áttörjük azt A falat, És Atlantisz sem… Tovább »

Márciusi telihold Fényes éjszaka; Nyugszik most az enyészetnek Minden démona.   Hatvan éve béke van, Fényes fent az ég, Honnan jött hát a háború, Meg a vereség?   Nincs már nemzeti vagyon, Csak vágy-temető; Elkelt már jövőnk házáról Olcsón a tető.   Márciusi telihold, Magyar éjszaka, Ennél sokkal rosszabbul is Álltunk valaha.   Isten csóválja… Tovább »

Ennyi virág sosem volt A gyümölcsfáimon, Virágpompájuk arcát Naponta láthatom.   Szellőfióka jár itt, Huncut, de reszketeg, Táncot járnak nyomában A szirom-fellegek. Ennyi virág sosem volt A gyümölcsfáimon, És ennyi ránc se volt még Talán az arcomon.  ... Tovább »