Pete László Miklós versei

Volt valaha, hajdanában… Hagymás vér reggel a tálban, Be ne zabálj, te gyerek… Hej, a régi jó telek…   (Látunk még ilyet valaha? Nagy kérdés; Nő a disznóállomány, Fogy a sertés…)   Volt valaha hajdanában… Délben pecsenye a tálban, Jóllakott felnőtt, s gyerek, Hej, a régi jó telek…   (Látunk még ilyet valaha? Nagy kérdés;… Tovább »

Tőled búcsúzom utoljára, És Te fogadsz, ha érkezem, Túláradóan, lelkesen, Ahogyan ember sohasem.   Hálás vagyok Neked, ha látom, Hogy Anikómat szereted; Hogy él még velem és Veled, Nagyon nagy érdemed Neked.   Hűséges, szép tekinteted, Meleg Szemed, Határtalan szereteted Átfűti lelkemet; Az vagy Te, ami ritkaság: Megvesztegethetetlen jóbarát.   A nyomasztó nap ezer gyilkos… Tovább »

Minden boldog pillanat Mindörökre megmarad Idő-gyöngyfénybe öltözve, Mint az Isten örömkönnye.   Múltba hajló gyöngyfüzér, Míg Élet van – addig él, Szentnek, Szépnek megmaradva, A Jövővel összeér.   A Lét örökbe fogad Boldog pillanatokat, Elmúlhatunk, boldogságunk Mindörökre megmarad.   Múltba hajló gyöngyfüzér; Az Életünk ennyit ér.   Az Isten nem lehet árva, A boldogság nem… Tovább »

Ugrándozik a nyár-kópé, A vén Nap kacsint; A világban Nagy Testvérek Egymást marják Szokásuk szerint.   A tükörből mindenkire visszanéz Egy Én; Mit ér az egyén?   Ezer bajra Millió vigasz; Sajnos tudjuk: Egyik se igaz.   Jelen posványos tavából Kéne Jövőt inni; Könnyű lenne Valamilyen hangos szónak Hinni.   Magányosan, A Lét peremén… Mit… Tovább »

Mint tűlevél hegyén Az él: A boldog Pillanat; Egy huncut kis cigánykerék, És máris Elszalad.   Csak elkezdünk Szorítani Egy drága jó Kezet; És mellettünk A fű alatt Oson Több évtized.   Mint tűlevél hegyén Az él, A Lét lélegzete, Csak sóhajtás, S a vén Idő Már elszalad vele.   Időben, Térben egyaránt Van posvány… Tovább »

Gémeskutas képzeletünk Utópiát játszhat nekünk, Mert otthon a Kedvesünk vár. Kapun kívül a lét sivár, Mint romos vár; Gyom növi be utunk; És sírva vigadni? Már régen nem tudunk.   Kedvünk kuruc daccal lapos, Indulatunk poros fokos. Jövőnk a szomorú bohóc, Vele száz rongy, szakadt daróc, Égő kanóc. Árnyék után futunk, És sírva vigadni? Már… Tovább »

Mint cikázó füstifecske, Talál ránk a Dal, S ahogy bennünk visszhangra lel, Játszani akar.   Mint illatos lila akác, Él bennünk a Hit, Onnét mássza meg a szkepszis Kopár ormait.   Mint magányos királyi tölgy, Mi vagyunk a Lét, A Teremtő bennünk látja Hírét és nevét.   (Ha a világ nem volna más, Csupán gazdaság,… Tovább »

Tán örül néhány begy, Ha mégsem megy, A nyálkás szó-elegy, Mint az egyszeregy, Oly könnyen jön hiába, És a báva Könnyen lesz Gyáva.   Ha mégsem megy, Ha lehull, Mint fáról a meggy; Ne tülekedj, Dobhatsz hatra, Dobhatsz vakra, Nem benned lelnek Bűnbakra, Sosem leszel szerencsétlen, Mert a tétlen Mindig Vétlen.   Ha megy: nem… Tovább »

Folyton csepereg még, hull az eső; Didereg a szélben a körtefa ága, Letörik a rózsa virága, Sárba, Kárba, Lucskos árba Fulladt tavaszunk, Az árva. Csatakos az éjszaka, szürke a nappal, Rút, szomorú tavaszunk, ez a renyhe pojáca Nem tud dalt, igazat. Könnyes az ég, És könnyes a föld, Teszetosza, tétova hajnali ködben az éjszaka érik,… Tovább »

Mindvégig; Ez a törvény A való; Hiába örvény, munkátlan bakó, Mindvégig tartson, bármilyen legyen.   Mindvégig; Sebesült strucc Szárnyalása, Sehol sincs a valónak égi mása, A szabadság? Rongybábu kardhegyen.   Mindvégig; Szolgálat, Fű és moha, A létben váltás nem lehet soha, Mély csendben él a boldogok varázsa.   Mindvégig; Minden Füst a kék hegyen, Szép… Tovább »