Pete László Miklós versei

Ha dallamot dúdol a szél, Megint remény fakad, És elpirul a szürke ég, A mindig hallgatag.   Ha múlt szerelmek énekét Zengi a vén Idő, Tán színre lép a semmiből Az öreg Békítő.   Ha Gyermekem zenéje szól, Ülök és hallgatok, S a meghatott Mindenségben Tán el is olvadok.   Ha itthon kályha duruzsol, Elönt… Tovább »

Egy napja már, És hallom egyre még; Lehet borus az ég, És áporodott utcaszegleten Grasszálhat koldus áltörténelem; A Zene – friss vidék, A Zene Jónak Szép Jövőnek Menedék.   Lilla színpadra lép, És fényes háztetővé lesz előttem Sok elárvult, csonka Jelen-cserép.   Zenéből Lét terem; Magasba lendül az egész terem.   Száll a világ, Száll… Tovább »