Pete László Miklós versei

Vízöntő-kor kapujában,Életre, Jövőre szántanÁllunk – fénytelen;Múlt és Jövő? – Emotikon…Soha nincs más időotthon,Csupán a Jelen.Idő-varjú fennen károg,Suhan, vagy lassan szivárog;Él még a Remény;Senkinél sem vagyunk jobbak,És senkinél se rosszabbakA Föld kerekén.Vízöntő-kor kapujábanDoktrína-börtönbe zártanKushad a Jelen;Helyettünk azt fel nem oldja,Szavainkat ki nem mondjaIsten odafenn.... Tovább »

Vízöntő makacs telében Örökké csak Isten ébren. Közöny issza poshadt sörét, Ördögöt bujtat a sötét. Az Életet Idő falja, Bakacsin az egek alja. Vízöntő makacs telében Jövendő Nyár fogan éppen.  ... Tovább »

Tavasz-vendég Februárban, Lenge napsütés-ruhában. Sárba fulladt a nagy hideg, Lehet pihenni, emberek. Egyszer minden Tél elévül, Valahol már Tavasz épül. Szent Remény piros ruhában; Tavasz-vendég Februárban…... Tovább »

Vízöntő sártengerében – Fagymentes, relatív éden. Fagy kínozta a világot, Mára a jég sárra váltott. Száraz ágat tépdes a szél, Az enyhülés – bokáig ér. Vízöntő sártengerében Fordul minden – ahogy régen… Fordul Múltra, vagy Jövőre, Sodorja azt, aki dőre. Akiben meg van Akarat, Vagy meghal, vagy – Szabad marad. Vízöntő sártengerében Ott a pokol;… Tovább »

Elhagytam az ötvennégyet, S még mindig ízlik az Élet. Van Családom, Feleségem; Miattuk érdemes élnem. Szélmalommal sose vívok; Királyi jókedvből írok. Mint a legtöbb magyar ember, Élek – túlerővel szemben.... Tovább »

Vízöntő Jövőt keres, Hullanak a percek, Hiába is zúgolódik A Pénz – vagy a Herceg. Dollárgőzben fuldokol A jelen-ködteste, Dzsihádba botlott a Mammon Hatalmat keresve. Szirénének hívogat, Csőlátásra kérve, Rossz, kehes massza-jövendőt Kínálna cserébe. Vízöntő Jövőt keres, Zúdul a víz árja, Eljövendő csillagóra Tett-hőseit várja. Akarunk-e élni még? Merünk tenni végre? Bátorkodunk végre egyszer Felnézni… Tovább »

Vízöntő vidékén Hideg szelek járnak, Modern maszkban vigyorognak Sanda régi árnyak. Buta világba jön Rossz pillanat hátán Felvilágosult pofával A nyakkendős sátán. Rezignált esőben Papír-Jövő ázik, A világ a pocsolyákban Fejreállni látszik. Vízöntő vidékén Hidegek a fények, Élettelen hamissággal Szól a gépi ének. Csatakos eszméken Kelepcék cicáznak, Régi nyugalom-szigetek Sivatagra fáznak. Európa-házunk Ütött-kopott pajta, Halott… Tovább »

El ne csüggedj, Vízöntő, Csorgass jobbra-balra, Amnéziában szenved még Az emberi fajta!   Zúduljon a vízsugár, Jó az Isten kedve, Ne maradjon semmi se a Múltba eltemetve!   Múlt nélkül a Lét hamis, Az Akarat zagyva; Segíts, Atlantisz se legyen Tovább kitagadva!   El ne csüggedj, Vízöntő, Hátra meg előre, Nem lesz addig jobb a… Tovább »

A Nap gigászi, forró fény-batár, Vállán halványkék bársony ég-talár.   Forró a csend, Még enyhe szél se szisszen, És jobb világról álmodik Az Isten.   A butaság már boltban is kelendő, És penge élén táncol A Jövendő.   Idő-garat zúg, A Múlt – csak dara; Sejtelmes, néma Vízöntő nyara.   Gúnyosan csörög vissza a garat:… Tovább »

Régi mesék csodaútján Jöttünk mi is egykoron; Emlékein úgy ül a Múlt, Mint valami hegyorom.   Gyermekkor bársony palástja Régen rongyokra szakadt, Szemléljük a múlt ködében, Mint tovatűnt szent nyarat.   Régi mesék csodakútja Tán soha el nem apad, Míg emberség van a Földön, Mindörökre megmarad.   Régi mesék csodaútján Segítség mindig kerül, Megvéd, ha… Tovább »